Ádventi türelem

 A türelemnek tétje van. Az ítélet. Ami felszabadító annak, aki képes ama szent várakozásra, de szorongást jelent annak, aki türelmetlen, és mindent most akar.

A türelem rózsát terem, mondották vala a régiek. De voltak még régebbiek, akik azt mondták vala: „Legyetek tehát türelemmel…” Mert a türelem nem játék, a türelem sokszor maga a hozzáállás az élethez. Megtapasztalva az utóbbi évek és a jelen kríziseit, okkal érezhetjük úgy: világméretű türelemjáték kellős közepén létezünk. Várjuk a kiutat türelmesen vagy igencsak türelmetlenül. És ekkor, igen, ekkor szólít meg minket a jakabi igeszakasz nyitánya: „Legyetek tehát türelemmel…ˮ Leszünk. Vagyunk. Igyekszünk azok lenni.

Sőt az ádventi időszakban nemcsak úgy általában vagyunk türelmesek, toleránsak, de türelmünknek, várakozásunknak konkrét célja van: „Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig.” E mondat, jól tudjuk, konkrét lenyomat az első gyülekezeteknek az úgynevezett parúziavárással való küzdelméről. Hitték, vallották, vágyakoztak rá, mi több, azt is írhatnánk anakronisztikusan: ádventi tűzzel a szívükben várták, hogy Krisztus még az ő életükben eljön. Nem majd egyszer, sok-sok ezer év múlva, hanem hamarosan. Holnap vagy a jövő héten vagy egy hónap múlva vagy jövőre. De belátható időn belül. Jakab gyülekezete ebben élt: feszültséggel és feltehetőleg türelmetlenül. Ezért inti Jakab őket türelemre. Az Úr eljöveteléig. Addig mindenképpen.

Ne kapkodjatok! Ne keseredjetek el, hogy a gazdagok elnyomnak titeket! Ne adjátok meg magatokat, ne adjátok el a lelketeket, ha üldöznek titeket, mert az Úr jön. Közel van. Krisztus jön. Várjatok, ahogyan a földművelő, aki képes türelmesen várni. Várja a föld drága gyümölcsét, amíg az korai és késői esőt kap. A türelem rózsát terem, a föld drága gyümölcsöt, de igen, kell az a bizonyos eső, az a bizonyos égi áldás.

Micsoda retorikai bravúr, micsoda teológiai mélység a türelem sokszínűségéről! Merthogy miről is van itt szó? Arról, hogy a türelemnek tétje van. Az ítélet. Ami felszabadító annak, aki képes ama szent várakozásra, de szorongást jelent annak, aki türelmetlen, és mindent most akar, és nem képes elfogadni a körülötte élőket úgy, ahogy vannak. Jakab azonban nem áll meg itt, magasabbra teszi a lécet. Nemcsak a panaszkodástól óvja olvasóit, de arra is kéri őket, hogy vegyenek példát a prófétáktól a szenvedésben és a türelemben egyaránt.

Próféták és Jób. Akik értették az idők szavát. Sőt ami még fontosabb: értették az Úr szavát. Akik az Úr nevében szóltak, és az Isten velük volt. Jakab őket állítja a gyülekezet elé mintaként. A türelmeseket Az állhatatosakat. Akik képesek voltak a szenvedésben is hittel tekinteni a jövő felé. Akik a legnagyobb mélységben is vallották a zsoltárossal együtt: irgalmas és könyörületes az Úr.

Óriási ajándék az ádventi időszakban ez az igeszakasz. Reményt ad, hogy van tovább. Szent türelemre int, hogy van holnap, és hogy Krisztus egyszer visszajön. Arra tanít, hogy addig is vegyük komolyan: van miért felkelni reggelente, van célja a várakozásnak. Van célja az idei ádventi várakozásunknak is, amikor látszólag sok minden elúszott az ádventi kellékekből. Amikor minden más, mint tavaly, és persze mindenki is más, mint tavaly.

De ettől még: érkezik az Úr. A velünk vándorló, velünk szenvedő, velünk türelmes Úr. Aki nem hagyott el, és nem hagy el ma sem. Velünk az Isten. Immánuel. Velünk van az Érkezőben, a betlehemi Gyermekben. „…mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.ˮ

Nagyon megszerettem Jakab levelét az utóbbi években. Érthető képekkel, nagyon tiszta tanítással tárja elénk, hogy a hitünkből mi minden kellene, hogy fakadjon. Olyan helyzetben szólal meg Jakab, amely bővelkedik a megpróbáltatásokban és kísértésekben. Éppen, mint ma. Jakab mégis örömre, állhatatosságra, bölcsességre, bízó imára és az Isten szabadító igéjére adott hűséges válaszra buzdít. A jelenünk drámái közepette is. Szent türelemre hív meg, amely nemcsak rózsát teremhet, de békességet is, sőt vigasztalást is.

Érkezik az Úr. Az Immánuel. Akiben az Ige testté lett, akiben a szeretet kiteljesedett, akiben a türelem célhoz ért. Mert a türelem megérkezés is. Az Élethez. Aki felsírt. Azon a bizony betlehemi éjszakán. Megszületett. Mert igen irgalmas és könyörületes az Úr. Hála legyen kimondhatatlan, felfoghatatlan, megérthetetlen, türelmes jóságáért.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. december 4–11-i 87. évfolyam 47–48. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.