Áldással a közös útra

A házasság hete nemcsak azoknak szól, akik már házasok, hanem azoknak is, akik éppen most készülnek összekötni az életüket. Február környékén egyre több jegyespár keresi fel a lelkészi hivatalokat, hogy egyeztesse az esküvő dátumát, és hogy a lelkész felkészítse őket a templomi ceremóniára. De pontosan mire is készülünk ilyenkor? Mi történik egy evangélikus esküvőn?

Az esküvői helyszín kiválasztásában nagy szerepet játszik, hogy a templom hol helyezkedik el, és hogy milyen. Képmutatás lenne azt állítani, hogy minden jegyespárnak, aki evangélikus esküvőt szeretne, evangélikus gyökerei vannak, és meggyőződésből döntött így. Sokaknál inkább praktikus okok húzódnak meg a választás mögött.

Számít, hogy milyen felekezetű templom? Ugyanakkor a jelentkezéskor sokan még nem tudják, hogy a templomi esküvőnek eltérő jelentése van, attól függően, hogy milyen felekezetű templomban tartják. Alapvető különbség, hogy a római katolikus egyházban a házasság szentség, amely csak megkeresztelt hívők számára elérhető, és legalább az egyik félnek római katolikusnak kell lennie. Az evangélikus egyházban a házasság ezzel szemben nem szentség: Luther Márton szerint „az esküvő és a házasság világi ügy, egyáltalában nem illet meg minket, lelkészeket vagy egyházi embereket az a jog, hogy megszabjuk annak rendjét”.

Ezért aki evangélikus templomban járul az oltárhoz, az a hivatalosan, anyakönyvvezető által megkötött házasságára Isten áldását kéri, a gyülekezet, a lelkész és a tanúk előtt pedig kinyilvánítja, hogy megismerte és önmagára nézve is kötelezőként fogadja el Isten rendjét a házasságról. A lényeg ez a szándék, amelyet ellenőrizni nem lehet: aki kéri Isten áldását, annak meg kell adni. Éppen ezért nálunk olyan párok is esküdhetnek, amelyeknek a tagjai különböző felekezetűek. A lelkészek egyedül az egyik fél keresztségét szokták kérni, amelyre akár az esküvő előtt is fel lehet készülni.

Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.