Anya, hol van most a dédi?
Beszélgessünk a gyerekekkel a halálról!
Halottak napja környékén kisgyermekes szülőként gyakran feszengünk, hiszen ebben az időszakban a legkisebbek is találkoznak a halállal, kérdéseikre pedig sokszor nem tudunk vagy nem merünk válaszolni. Beszéljünk-e gyermekünkkel a halálról? Ha igen, milyen életkorban, és mit mondjunk nekik?
Beszéljünk-e a gyerekekkel a halálról? A válasz egyértelműen: igen! Sok szülő valójában azért fél erről a témáról beszélgetni a gyerekével, mert nem tudja, hogyan fog reagálni a gyerek, és hogyan tudja ő majd azt kezelni. Valójában azonban a gyerekeknek nincs semmiféle előfeltevésük a halállal kapcsolatban, ők az alapján tájékozódnak, amit mi mondunk nekik. Ha azt látják rajtunk, hogy őszintén, tabuk nélkül, az ő nyelvükön magyarázunk el nekik valamit, akkor nem fognak félni, ez a veszély inkább akkor áll fenn, ha azt érzik, hogy titkolunk valamit, és ködösítünk. Érzékeny kis „antennáikkal” egy pillanat alatt felmérik, ha a felnőtt zavarba jön, és nem mond igazat.
A halálról való beszélgetéssel nem kell várni addig, amíg haláleset történik a családban, és nem kell leültetnünk sem a gyereket, hogy „egy fontos dologról” akarunk beszélni vele. Óvodáskorban már kifejezetten sokat foglalkoznak a gyerekek az elmúlás témájával, de körülbelül tízéves korukig még nem képesek elvont gondolkodásra, ezért a visszafordíthatatlanságot sem tudják értelmezni. Ugyanakkor már egészen kis korban szembejön az elmúlás kérdése, amikor például eltaposnak a földön egy kis csigát, elpusztul a házi kedvencük, vagy látnak egy elhervadt virágot. Ezek mind remek alkalmak arra, hogy felhozzuk a témát. Bátran hagyatkozhatunk a gyerekekre: amennyit kérdeznek, annyit mondjunk csak, nem kell őket hosszas magyarázatokkal terhelni, épp elég annyi, amennyire az adott pillanatban kíváncsiak. Gyakran előfordul, hogy csak hetekkel, hónapokkal később kezdenek el kérdezősködni, akkorra dolgozzák fel a hallottakat.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.