Anya, Isten akarja a háborút?

Mindannyian érezzük, hogy nagyon nehéz korszakban élünk: még ki sem hevertük a koronavírus-járvány okozta traumákat, máris egy szomszédos ország háborús híreivel találjuk szemben magunkat. Senkinek nem könnyű ma, de a kisgyermekes szülők különösen is nagy kihívásokkal találják szemben magukat. Hogyan álljunk helyt szülőként, ha magunk is aggódunk, szorongunk a környezetünkben zajló változások miatt? Hogyan beszélgessünk gyermekeinkkel a nehézségekről anélkül, hogy túlterhelnénk őket? Hogyan lehet segítségünkre istenhitünk abban, hogy megőrizzük lelki alkalmazkodóképességünket?

Szülőként biztosan feltűnt már, hogy gyerekeink olyanok, mint az érzékeny kis radarok: bármennyire is próbáljuk a legjobb arcunkat mutatni, ők pontosan felmérik valódi érzéseinket, és vissza is tükrözik őket.

Kezdd magaddal!

Bizonyára sokan tapasztaltuk már, hogy a legnagyobb kiborulásokat akkor produkálják a gyerekeink, amikor saját lelkiállapotunk is feszült, ideges. Ez fordítva is igaz: ha meg tudjuk őrizni hidegvérünket, nyugalmat és biztonságot sugárzunk, akkor a pozitív érzéseket is át tudják venni tőlünk. Minél kisebb gyerekekről van szó, annál szembetűnőbb ez a jelenség.

Persze mondani könnyű, hogyan legyünk nyugodtak, amikor nap mint nap ennyi nyugtalanító hírrel találkozunk! Agyunk ugyanis úgy működik, hogy ha ijesztő híreket hallunk, olyan hormonokat kezd termelni a testünk, amelyek stresszreakciót váltanak ki belőlünk. Ősi, túlélő agyterületünk aktiválódik ilyenkor. Szülőként még könnyebben kialakulhat a szorongás, hiszen a gyerekeinket is ösztönösen védjük. Ez a gondoskodási és védelmi ösztön nagyon erős. Ezért könnyebben megjelenik bennünk a szorongás, könnyebben termelődik bennünk ez a hormonkoktél. Ha fél órával később ismét halljuk (majdnem) ugyanazt a hírt, megint beindul ez a feszültséget okozó folyamat, még akkor is, ha ugyanarról van szó, amit már hallottunk. Szeretnénk tájékozottabbak lenni, ugyanakkor a hírek folyamatos monitorozásával épp ellenkező hatást érünk el: nemhogy biztonságra lelnénk, hanem újabb és újabb stresszreakcióra késztetjük testünket. Így egyre erősebb lesz a szorongásunk, és a gyerekeinknek is akaratlanul átadjuk.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható ide kattinva.