Az otthonunk, amiben Isten mint Teremtő van jelen
Teremtés heti áhítat
„Szent ez a hely, ahol állsz – halld meg a teremtmények hangját!” – ezzel a témával hív közös gondolkodásra az idei teremtés hete, amely szeptember 25-én, vasárnap vette kezdetét.
„Amikor az Úr látta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!” (2Móz 3,4–5)
„Halld meg a teremtmények hangját!” – de vajon milyen teremtményekről van itt szó? Kiknek és milyen hangját kellene meghallanunk? És milyen ez a hang: jajkiáltás, könyörgés vagy gyönyörű hálaadó szimfónia? És miért jó nekünk, ha hallgatunk, ha figyelünk? Nem egyszerű feladat az összes teremtményt számba venni és az egész világon átfuttatni törődő gondolatainkat. Aggódva gondolhatjuk, vajon nem hagyunk-e ki senkit és semmit… De kérdezhetjük ezt is: vajon van-e bármi a világon, világunkban, ami nem teremtett, ami nem teremtmény?
Hitünk és a Biblia tanúsága szerint minden teremtetett, és nincs semmi sem világunkban, amit nem Isten teremtett. „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” – írja János evangélista (Jn 1,3). A teremtés képessége Isten kizárólagos tulajdonsága, és minden, ami van, amit ismerünk, amivel találkozunk, Isten által van – vagyis teremtmény.
Az írás folytatása a Kötőszó blogon olvasható.