Egy nyelvtannáci vallomása

Bevallom, nem vagyok túl rendszerető ember – és ezt most erőteljes iróniával mondtam. Életem folyamán mindig kínszenvedésnek számított, hogy a dolgaimat rendben tartsam, nem is sikerült, kérdezzétek meg a kollégáimat vagy a feleségemet. Mégis van egy területe az életnek, amelyen ragaszkodom a rendhez: a nyelv, különösen is az írott szöveg. Így lettem „nyelvtannáci”.

Illetve mégsem. A kifejezés az internetes világban, a hozzászólások nyomán született: olyan embereket jelöl, akik élvezik, hogy mások kommentjeiből kibogarásszák a nyelvtani, helyesírási hibákat, és saját fensőbbségtudatuk birtokában teszik a másikat nevetségessé anélkül, hogy a mondanivalójára reagáltak volna.

Üzenetközvetítés a cél

Én ilyet soha nem tennék. Egyrészt mert tudom, a magyar helyesírás eléggé nehéz, magyartanárként is tűnődnöm kell egyik-másik kifejezésen: hogyan is írjuk? Egy jó bonyolult földrajzi névből, ha melléknév lesz, mit kell kis- és nagybetűvel írni? Miért tenném nevetségessé a másikat csak azért, amibe én is belebukhatok? Másrészt engem tényleg az érdekel, amit a másik mond, és nem az, ahogyan mondja. Mint amikor rossz rádiót hallgat az ember: recseg-ropog, de azért mégiscsak a zene a fontos, amit közvetít.

A trágársággal sem az a bajom, hogy bizonyos szavakat kimond az ember, hanem az, hogy feleslegesen keveri a mondanivalóba az erotika vagy az emésztés kifejezéseit – ezáltal elszürkíti a mondanivalót, mint a túl sok oda nem való fűszer, ami végül is íztelenné és unalmassá teszi a levest. Ráadásul ha túl súlyos szavakat használsz a hétköznapi mondatokban, honnan veszem észre, amikor tényleg feldúlt vagy?

Igen, igazuk van a nyelvtannácik ellen hadakozóknak: jó lenne a mondanivalót megérteni, nem a szabályokon lovagolni. Hiszen a nyelv legfontosabb (de nem egyetlen) feladata, hogy az üzenetet átvigye. Hogy a másik minél jobban megértse, mit érzek, mire gondolok.

Ehhez pedig épp az kell, hogy érthető legyek. És itt jön a képbe a nyelvtan, a helyesírás: nem azért vannak a szabályok, hogy a használót vagy a nem használót minősítsék, hanem hogy érthető legyen az, amit mondok.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.