Elvárásmentes karácsony
Róm 9,22–24
Miértek, de miért? Havonta kétszázötvenezerszer, vagyis körülbelül tizenkét másodpercenként Magyarországon egy ember beír egy „miért”-tel kezdődő mondatot a Google keresőablakába – olvastam a megdöbbentő adatot nem is olyan régen.
Egy „gyűjtő” össze is szedte, mi mostanában Magyarország kétszáz leggyakrabban feltett miértje, ezekből idézek most néhány kérdést: Miért pont ő? Miért kék az ég? Miért nem tudok aludni? Miért csuklunk? Miért nem fogyok? Miért nem alszik a baba? Miért dorombol a macska? Miért esik össze a piskóta? Miért múlik el minden, ami szép? Miért viszket a szúnyogcsípés? Miért nem kellek senkinek? Miért nem tudok csatlakozni a wifihez? Miért szerelnek vákuumos fékrásegítőt a személygépkocsikba? Miért jó tanárnak lenni? Miért csökken a vízimadarak száma? Miért alszik a medve télen?
Nagyon izgalmas lenne egy kétszázas listát készíteni azokból a „miért”-tel kezdődő kérdésekből, melyek foglalkoztatnak minket karácsony idején. Természetesen ebben a felsorolásban helyet kapnának profán és szent kérdések is, utóbbiakból sorolok fel néhányat: Miért öltött testet Isten? Miért lett az Ige testté, hússá, miért lakozott, sátorozott közöttünk? Miért pont az angyalok, a keleti bölcsek és a pásztorok? Miért pont Betlehem, a legkisebb Júda nemzetsége között? Miért kockáztatott az Isten az inkarnáció csodájával, vállalva ebben a betlehemi Gyermekben a kiszolgáltatottság megannyi formáját?
Karácsony lehetőség a saját „miért” kérdéseink felvetésére is. A pásztorok indulását figyelve, a Római levél páli mondatainak tükrében merjünk rákérdezni: „Miért így, Uram?” Pál nagyon tisztán elénk tárja azt a feszültséget, mely benne rejlik az inkarnációban, abban, hogy Isten beleszületett a világ sötétségébe azon a bizonyos betlehemi éjszakán.
Mert Isten döntése volt ez. Világosság a sötétségbe. Irgalom a haraggal szemben. A szeretet hatalma a hatalom szeretetével szemben. A dicsőség megismertetése, de nem egy palotában, hanem egy istállóban. Nem a dicsfényben, de a sárban, mocsokban. Nem a gazdagságban, de a szegénységben. Nem a pusztulás, de a kegyelem eszközeivel. Pál tömör megfogalmazása tekinthető egy karácsonyi hitvallásnak is: Isten karácsonya nem az elvárások karácsonya, hanem az ígéreteké.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.