Fröccsenő hiány

Milyen érzés azt látni, hogy összefirkálták a templom falát? Miről árulkodhat a rongálás? És hogyan „robbanunk” mi, keresztények?

Amikor – nagyjából egy héttel ezelőtt – egy borús péntek reggel felmentem a templomhoz, ez a kép fogadott. Tudtam, hogy ez lesz, mert a feleségem már észrevette, amikor egy negyedórával korábban kikísérte a nagyobbik lányunkat a buszmegállóba. Valaki csúnyán összefirkálta a templomot. Arra azonban nem voltam felkészülve, amit ott találtam. Máskor is voltak már kisebb firkálások és rongálások a templomon (közterületen áll, a város közepén), de ez a mostani sokkoló volt számomra. Először fel sem fogtam igazán. Ezt utólag onnan gondolom, hogy ott és akkor nem voltam képes másra, mint hogy lefotózzam, majd mentem a dolgomra. Kellett egy-két óra s néhány elvégzett feladat, mire a dolog igazán eljutott a tudatomig.

De akkor sem a düh volt bennem a legerősebb érzés, s ma sem az. Inkább a keserűség és a szomorúság. Nem is a végtelen ügyintézés  (rendőrség, biztosító, műemlékvédelem stb.) az, ami lelkileg leginkább megterhelő, pedig azt is utálom rendesen. Nem is a magában a templomban mint épületben tett kár az, ami annyira zavar. Nem vagyok egy konzervatív, „hagyományőrző” típus, nekem a templom így is templom, meg ha valahol, egy akármilyen teremben kellene összegyűlnünk vasárnap, az is pont olyan jó lenne…

Inkább az a kérdés járta át minden porcikámat, hogy vajon mi indíthatta és vezethette azokat, akik így elbántak a templommal. Nem hiszem, hogy az egyház ellenségei lennének. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy inkább semmilyen kapcsolatuk sincs az egyházzal. Lehet, hogy csupán bulinak tartották? Lehet. De akkor biztos, hogy nem volt mögöttük olyan szerető környezet, amely meg tudta volna tanítani nekik, hogy a buli jó dolog, és kell is (magam sem vetettem meg fiatalabb koromban), de a rongálás az már nagyon nem oké. Lehet, hogy be voltak tépve? Nagy valószínűséggel igen. Persze ezen sincs mit csodálkozni, amikor olcsóbb valamilyen meghatározhatatlan szintetikus kínai cuccot tolni, mint rendes kenyeret venni… Lehet, hogy dühösek voltak? Lehet. Ebben az esetben a templom rosszkor volt rossz helyen. 

Pontosítanék. A templom jókor volt – és van – jó helyen! Időbe telik, míg helyrehozzuk a kárt, és talán nem is olyan nagy baj. Hasznos lesz kicsit így látni a templomot, ebben az állapotban. Mert ez azoknak is szól, akik kívülről nézik, de nekünk is szól, akik nemcsak a templom elé, de „belé” is járunk.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.