Gyilkosság és gyilkosság között van különbség?

Évről évre megjelenik olyan könyv, film vagy sorozat, melynek főszereplői a túlélésért küzdenek valamilyen verseny során egy impozáns helyen. Battle Royale, és a nem is olyan régi Éhezők viadala sikere után a Squid Game (magyarul: Nyerd meg az életed) sikere garantált volt tehát, ám ekkora népszerűségre még a Netflix sem számított. A dél-koreai sorozat nézettsége rekordokat döntöget, az emberek pedig nem tudnak betelni a kékeszöld melegítőbe öltözött emberek küzdelmén. De milyen mondanivalója van a Squid Game-nek egy keresztény ember számára?

A mindössze 9 epizódból álló sorozat azontúl, hogy már önmagában egy pszichológiai és szociológiai tanulmány, rengeteg – nagyon is aktuális – erkölcsi kérdést is felvet. Az első részben megismerkedhetünk a főszereplőkkel, akik a maguk módján jó emberek, de rossz döntések és szerencsétlen helyzetek sorát követően rengeteg adósságot halmoznak fel. Az élettől – és a metróban felbukkanó, jól öltözött idegentől – kapnak még egy lehetőséget: jelentkezhetnek egy játékba, amit, ha megnyernek, hatalmas összeg üti a markukat, melyből nemcsak meglévő adósságaikat rendezhetik, de életük végéig nem kell többé nélkülözniük sem. A lelkes vagy inkább elkeseredett vállalkozók így végül egy szigeten kötnek ki, ahol olyan népszerű gyerekjátékokat kell újra játszaniuk, mint a kötélhúzás vagy üveggolyózás. A csavar már az első játék során kiderül, ugyanis aki veszít, az meghal. Így történt, hogy a Squid Game legelső részében közel 250 ember kivégzését nézhetjük végig, és ez még közel sem a legerősebb jelenet a sorozatban.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Mt 7,1)

Keresztényként a fülünkbe csenghet a sorozat kapcsán, hogy ne ítéljünk elsőre. Hiszen a főszereplőkről hamar kiderül, hogyan jutottak ideáig és miért is vállalják el, hogy játszanak abban a játékban, ami az életükbe fog kerülni.

A karakterek között van szerencsétlenül járt autógyári alkalmazott, aki bármit megtenne a lányáért, de egy elveszített munkahely és játékfüggőség miatt a saját anyjától is lopni kényszerül, van üzletember, aki hiába jutott be elit egyetemre, a sorozatos rossz üzlet és balul sikerült döntések miatt a szakadék szélén áll. Feltűnik egy Észak-Koreából szökött fiatal lány, aki folyamatosan menekül és csak a kisöccsét szeretné biztonságban tudni, vagy épp pakisztáni fiatalember, aki szintén a családja jólétéért küzd (aki pedig látta a sorozatot, pontosan jól tudja, miért nem írom a sor végéhez a végstádiumban szenvedő rákos idős embert).

Könnyű a képernyő előtt pálcát törni felettük, hiszen hibát hibára halmoznak a szereplők, a való életben rendre tönkreteszik mindazt, amit csak lehet. Látva és hallva a történeteiket azonban felmerül a kérdés: vajon én is végezhetem így? Lehetséges, hogy annyi adósságom lesz, hogy a szerveim eladásával kell rendeznem őket, vagy a saját életemet is kockára teszem, csakhogy rendeződjön körülöttem minden?

Bármennyire is ésszerűtlennek tűnnek a szereplők tettei, nem ítélkezhetünk, mert sosem tudhatjuk, mikor veszíthetjük el az állásunkat vagy a családunkat, vagy terít le minket egy betegség és a szépen felépített életünk percek alatt hullik darabjaira.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.