Imádkozzunk az ukrán békéért!

Putyin orosz elnök elismerte a szakadár Donyecki és Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, és ezzel egyúttal megkérdőjelezte az országával szomszédos Ukrajna területi integritását. Talán soha nem sejlett fel ennyire erősen egy lehetséges háború rémképe Európa közepén.

Nekünk, magyaroknak sajnos évszázados tapasztalatunk van, mit jelent nagyhatalmak érdekszféráinak metszéspontjában élni. A Kárpát-medence hagyományos ütközőpont Kelet és Nyugat, Észak és Dél találkozásánál, sokszor küzdelménél. Az ügyeletes germán hegemóniatörekvéseknek, a pánszláv birodalmi álmoknak, az iszlám európai terjeszkedésének óhatatlanul újra és újra útjába került Kárpát-medencei magyarságunk. Még nemzeti imádságunk is magában foglalja a „rabló mongol hadát” és a töröktől vállainkra vett rabigát mint állandósult küzdelmeinket szabadságunkért, szuverenitásunkért, önrendelkezésünkért, nyelvünk, kultúránk, nemzetünk megmaradásáért. Történelmünk évszázadok óta erről szól.

Számos külső tényezőnek és elsősorban az euroatlanti integrációnknak köszönhetően most nem mi vagyunk a nagyhatalmi ütközőpont, az most tőlünk mintegy ezer kilométerre keletre található. Mégsem dőlhetünk hátra, mert egy szomszédos országról van szó. Nem dőlhetünk hátra, mert nagyszámú magyar kisebbség él Kárpátalján. Honfitársaink, nemzetünk része ők, kitéve a háború fenyegetettségének. És nem dőlhetünk hátra azért sem, mert keresztényként a békesség keresése, a békességért való fáradozás, a jézusi tanítás arra kötelez minket, hogy álljunk ellen minden emberi gonoszságból eredő agressziónak.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.