Isten szava?

„Mit jelent, ha Isten igéjének hívjuk a Biblia szavait? Megpróbálok valamiféle választ adni erre, amely messze lesz a teljességtől, de talán segít közelebb lépni hozzá.” Hegedűs Attila írása.

Pár hónapja kaptam egy e-mailt. Írói azt szerették volna felmérni, hogyan gondolkodom arról, hogy Isten igéjének nevezzük a Bibliát. Rögtön adtak is két válaszlehetőséget, sőt rögtön el is helyeztek engem az egyik rekeszben. Elkezdtem gondolkodni a válaszon, de rájöttem, hogy sem kérdésfeltevésükkel, sem a készen kapott megoldási lehetőségekkel nem tudok mit kezdeni, és – Hobóval szólva – ha rossz a kérdés, nem jöhet jó válasz. Bocsánat a levél íróitól, de tényleg ezt éltem át.

Ugyanakkor az alapkérdés izgalmas: mit jelent, ha Isten igéjének hívjuk a Biblia szavait? Megpróbálok valamiféle választ adni erre, amely messze lesz a teljességtől, de talán segít közelebb lépni hozzá. Előtte azonban hadd meséljek el két történetet.

Egyszer álmomban nagy közönség előtt kellett beszélnem. Ez lelkészként és tanárként nem meglepő, de akkor az volt a feladatom, hogy arról beszéljek, amiről akarok, ami teljesen belülről fakad, nincs semmiféle igeszakasz vagy téma megadva.

Nagy buzgalommal mentem föl a pulpitusra, hogy „kiöntsem lelkemet”, és elkezdtem beszélni. És miközben álmomban szónokoltam, elkezdtem érezni, milyen ócska, unalmas, sablonos szólamokat pufogtatok, olyan igazi „Oravecz Coelho módra”. A Szeressük egymást, gyerekek! című sanzon mély filozófiai elmélkedés volt ahhoz képest. Mint a kürtőskalács: középen a semmi, körülötte ott a máz. Annyira kínos volt, hogy felébredtem, és hangosan felröhögtem: na tessék, ennyit ér a műveltség és a szónoki készség – ennyi telik belőlem, ha csak magamból merítek…

A másik élmény akkor ért, amikor hallottam lelkészt úgy prédikálni, hogy azt éreztem, tűpontosan visszaadja az egyház hivatalos tanítását, tökéletesen igaz minden szava, csak éppen lepereg rólam, amit mond, mert nem érzem mögötte őt magát, az igehirdetőt saját harcaival és ráismeréseivel. Amilyen nevetséges, ha csak önmagamról beszélek, és nem Isten üzenetéről, olyan szomorú, ha Isten üzenete steril módon, élettelenül hangzik el.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.