Kell-e nekünk menő egyház?
50 éves a Jézus Krisztus Szupersztár
Idén ötvenéves a Jézus Krisztus Szupersztár. Isten éltesse! Ennek kapcsán azon morfondíroztam, vajon mit jelent nekem ez a mű ma, így bő húsz évvel a felfedezése után. Nem sokra jutottam. De ahogyan erről gondolkodtam, megfogalmazódott bennem a kérdés: Kell-e nekünk menő egyház?
Gimnazista koromban – csakúgy, mint mindenki más – nagyon kerestem magamat, és nagyon kerestem valamit vagy valakit, a fizikai valóságon túli világot, valami többet, magasabbat, ízesebbet, olyat, ami – ha nem is ad mindenre választ, de – elfogadható keretbe rendezi azt, amit életnek nevezünk. Keresésem kudarcot vallott, de mégis happy end lett a vége, ugyanis sok-sok próbálkozás és vargabetű után nem én találtam valamit, hanem rám talált Valaki. De ez egy másik történet…
A hitemet, amely ekkor még nagyon friss volt, megpróbáltam beilleszteni a mindennapok kamasz valóságába. Nem mondom, hogy egyszerű volt. Olyan családban nőttem fel, ahol kultusza volt a rockzenének: Beatles, Rolling Stones, Hendrix, Led Zeppelin, Frank Zappa, Deep Purple, Janis Joplin, Santana, Jefferson Airplane, The Doors… Akkoriban abszolút hidegen hagyott a kortárs kilencvenes évek pop- és diszkózenéje. Teljesen beleszerelmesedve a hatvanas-hetvenes évek rockzenéjébe én (mondhatni profetikus módon) már a kilencvenes évek második felében trapéznadrágot hordtam, amikor még mindenki a (ma megint divatos) bokavillantós cső- és répaszárú nadrágot preferálta.
Így nem meglepő, hogy nagyon hamar rátaláltam a Jézus Krisztus Szupersztárra. Elsősorban a zenéjére, majd a filmre is (amely nekem sokkal jobban tetszik, mint a belőle készült musical, de ízlések és pofonok…). „Igen – gondoltam –, itt van az, ami nekem kell. Ebben benne van Jézus is meg a kedvenc zenei irányzatom is.” Erre csak ráerősített, amikor a kétezres évek elején a gyülekezeti ifiórán teli torokból énekeltük a „Kenyered és borod táplál engem” kezdetű éneket, amely a Jézus Krisztus Szupersztár utolsó vacsorai jelenetéhez íródott ének magyarosított változata.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.