Megnyílt szemek

Az éles látás visszanyerése több egy érzékszerv megjavulásánál – személyiséget érintő változás: eufória, szabadság, újfajta biztonságérzet, hála. Stifner-Kőháti Dorottya írása Oculi vasárnapjára.

„Üljön fel, és mondja meg, hányat mutat az óra!” – szólt a zöld ruhás, zöld sapkás, maszkos orvos, a műtő egy távolabbi falára mutatva. Előre mosolygott, mert tud-ta, hogy mi következik. Néhány perccel korábban ugyanis szintén meregettem a szemem arrafelé, mert akkor is erre kért, de egy homályos pacnin kívül nem láttam mást. Most pedig élesen, tisztán mindent. A másodpercmutató ugrásait is. A műtőberendezés összes apró részletét. A szekrényben lévő gyógyszeresdobozok feliratait.

Elmondhatatlan érzés, nehéz volt szavakba öntenem. Mondjuk, nem is várt kiselőadást tőlem, pár ezerszer már átélte a doktor úr a frissen műtött betegek reakcióit. Több történt egy érzékszerv megjavulásánál – személyiséget érintő változás: eufória, szabadság, újfajta biztonságérzet, hála, de egy jó adag hitetlenkedés is a csodaszámba menő történés mezején járva. A „velem is megtör-ténhet?” érzése.

Prémium látásjavító kezelésnek hívják ezt az eljárást, amellyel rövidlátóknak adják vissza az éles látás képességét.

De milyen evangéliumi kapcsolódása van ennek? Kiderül a Kötőszó blogon a cikk folytatásából.