Mihaszna egyház, mi a haszna az egyháznak?

Még azok az emberek is, akik nem tartják magukat hívőnek, szeretnék, ha az egyház közelebb jönne hozzájuk. Szeretnék látni az egyház 21. századi társadalmi reakcióit, szeretnék hallani válaszait.

Kis túlzással a csilláron is lógtak az emberek – döntően fiatalok –, amikor kezdetét vette szeptember 5-én este a Grundon a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány szervezésében létrejött Szólj be a papnak! rendezvénysorozat soron következő vitaestje. A résztvevők egyfelől a történelmi egyházak különböző képviselői, Bedekovics Péter református lelkipásztor, Homoki Pál evangélikus lelkész és Kunszabó Zoltán római katolikus diakónus voltak, másrészt az utóbbi időben kialakult gyakorlat szerint egy „civil” résztvevő, jelen esetben Gulyás Márton, a Partizán alapító főszerkesztője is részt vett a beszélgetésben. A vitát Zila Gábor, az alapítvány ügyvezetője moderálta. Egy olyan vitáról, amelyről számos helyen részletesen beszámoltak, fura lenne résztvevőként utólagos megállapításokat tenni, mégis érdemes mind a témát, mind a történteket továbbgondolni.

Kezdjük azzal, hogy az eredeti témafelvetés szinte szóba sem került. Nem beszéltünk az egyházak anyagi helyzetéről, az egyházi intézmények, különösen is az oktatási intézmények finanszírozásáról. Nem beszéltünk arról, hogy miből és mennyiből él egy pap vagy lelkész, miből és mennyiből gazdálkodik egy gyülekezet, mennyire gazdag vagy szegény az egyház. Szóba sem került a vatikáni szerződés, az egyházak és a magyar állam stratégiai megállapodásai, maga az egyházfinanszírozás. Beszéltünk azonban az egyház feladatáról, küldetéséről, társadalomformáló szerepéről, a vele szemben megfogalmazott kritikákról, elvárásokról. Beszéltünk arról, hogy politizál-e az egyház, nem a köznapi szóhasználattal élve, hanem az eredeti görög szó jelentéstartalma szerint, vagyis alakítója-e a közösség életének, sorsának, véleményének.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.