Pogó és Jézus
„Miközben én csak teljes káoszt és agressziót, rendenkívüliséget láttam, odabent valójában volt rend, amelynek csak egy szabálya volt: vigyázz a másikra! Nem írott szabályzata volt, hanem belső rendje. Ettől persze nem lettem lelkes pogózó, de már másként tekintek rá” – írja Hegedűs Attila a pogózáson túlmutató jegyzetében.
Soha nem pogóztam, és életkoromat tekintve sejthető, hogy már nem is fogok. Talán nem mindenki tudja, mit jelent a szó: olyan „tánc”, amelyet punk- és metálkoncerten járnak bevállalósabb fiatalok; vállal egymásnak mennek, lökdösik, taszigálják egymást, kívülről nézve valójában kaotikus tömegverekedésre emlékeztet. Valamikor a nyolcvanas évek elején kisgyerekként Berlinben láttam először pogózó punkokat, azóta persze Magyarországon is megjelent ez a szórakozási forma.
Tánciskolához szokott agyam nehezen tudja feldolgozni a szabályok nélküli tánc látványát. Persze kérdés, kell-e, hogy a pogónak olyan szigorú rendje legyen, mint egy tangónak. Nem, de nem is az a feladata, nem akar szép lenni, ellenkezőleg! Első ránézésre agresszió és teljes rendszertelenség, szabályok nélküli világ. Csakhogy párszor voltam olyan koncerten, ahol testközelben láthattam, hogyan is működik ez – persze nem álltam be, nem az én világom, de közelről megfigyelhettem. És különös dolgokat vettem észre.
Először is éles kört vontak a „vezető táncosok” a táncosok körül, nehogy véletlenül belekeveredjenek és megsérüljenek olyanok, akik nem is akarnak benne részt venni. Fiaim viszont ki akarták próbálni, és bementek a pogózók közepébe, én oldalról néztem őket. (Egyébként nagyon józanul gondolkodó emberek a gyermekeim, így nem féltettem őket.) Pár perc múlva az egyik fiam odajött: „Apu, vigyázz a szemüvegemre, bent figyelmeztettek, nehogy baja legyen!” Ha valaki a földre esett, négyen nyúltak utána, felemelték, megnézték, ugye nincs semmi baj, megveregették a vállát, majd folytatták a játékot.
Vagyis miközben én csak teljes káoszt és agressziót, rendenkívüliséget láttam, odabent valójában volt rend, amelynek csak egy szabálya volt: vigyázz a másikra! Nem írott szabályzata volt, hanem belső rendje. Ettől persze nem lettem lelkes pogózó, de már másként tekintek rá.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.