Van szabadulás a rémálomból?
A sziget szellemei című filmről
Egyszer rémálmom volt: egy ház tetején álltam, és láttam, hogy akkor még apró gyermekem a háztető szélére csúszik, és lezuhan. Iszonyú volt álmomban állni és látni, hogy be fog következni a szörnyűség, és én nem tudok ellene tenni semmit, végig kell néznem azt, aminek a végét előre láttam, és amitől rettegtem. Ijedtemben felébredtem, és hálás voltam, hogy hallottam kisgyermekeimet szuszogni a szomszéd szobában.
Egyszer rémálmom volt: egy ház tetején álltam, és láttam, hogy akkor még apró gyermekem a háztető szélére csúszik, és lezuhan. Iszonyú volt álmomban állni és látni, hogy be fog következni a szörnyűség, és én nem tudok ellene tenni semmit, végig kell néznem azt, aminek a végét előre láttam, és amitől rettegtem. Ijedtemben felébredtem, és hálás voltam, hogy hallottam kisgyermekeimet szuszogni a szomszéd szobában.
De az érzés nem hagyott nyugodni. Milyen az, amikor tudod, hogy jön az iszonyat, és te nem tehetsz ellene semmit? A görög mitológiabeli trójai királylánynak, a jóstehetségű Kasszandrának az volt a büntetése, hogy bár előre látta a közeledő szörnyűséget, de senki nem hitt neki, így végig kellett néznie a bekövetkeztét. A görög drámák szereplői is úgy rohannak saját tragédiájuk felé, mint egy gőzmozdony a szakadék felé, amelyet nem lehet megállítani.
Nemrég volt egy ilyen élményem: egy filmet nézve éltem meg ugyanezt. A sziget szellemei című, Oscar-díjra jelölt filmről van szó.
A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.