A köztünk „ténfergő” Isten

„Teremtsük meg és kínáljuk fel a körülöttünk élőknek azokat a tereket, ahol közelebb kerülhet a szent és a profán, az egyház és a világ, ahol kötetlen formában találkozhatnak egymással a már hívők és a még keresők” – fogalmaz Gáncs Péter a Kossuth rádióban elhangzott jegyzetében. A nyugalmazott evangélikus püspök a Pilisi Evangélikus Egyházközség templomudvarán megnyílt Petyusz-játszótér alapján mutat rá arra, hogy olyan Urunk van, aki otthonosan mozog a kicsinyek között akár egy játszótéren is.

Legutóbbi jegyzetemben a nyitott vagy éppen zárt templomajtók és ablakok üzenetéről szóltam. De vajon miről beszélnek a templomkertek? A kérdést az a friss élményem aktualizálja, amelyet augusztus első vasárnapján élhettem át a pilisi evangélikus templomban és annak hatalmas kertjében. A gyülekezet hálaadó, családi és missziói napot hirdetett, melynek csúcspontját a templomkert egyik sarkában megépített játszótér ünnepélyes átadása jelentette.

Már az is pozitív hír, hogy egy gyülekezet a kényszerű bezártság próbás hónapjai után hálaadó istentiszteletre hív templomába. Ezt követően a valóban minden korosztályt megszólító és megmozgató ünnep a templomkertben folytatódott. Kirakodóvásárral, kulináris élvezetekkel, szabadtéri játékokkal, sportolási lehetőséggel, zenés-énekes bűvészprogrammal, pódiumbeszélgetéssel…

A „Petyusz” névre keresztelt új játszótér elnevezése mögött a gyülekezet másodfelügyelőjének szívszorító története áll. A Halkó családnak 2019-ben el kellett engednie súlyosan beteg, mindössze ötéves gyermeke, Péter, becenevén Petyusz kezét. Az orvosok éveken át küzdöttek a kisfiú életéért, akinek gyógykezeltetésére komoly gyűjtőakció indult.

Hogyan lehet feldolgozni egy ilyen tragikus veszteséget? Erre a kemény kérdésre adott hitvalló választ a család és a mellettük álló gyülekezet a Petyusz-játszótér életre hívásával, amely a gyógykezeltetési költségekre összegyűlt és sajnos megmaradt pénzadományok felhasználásával, valamint jelentős közösségi összefogással épült meg. Az utca felőli bejáratnál emléktábla őrzi Petyusz mosolygós arcképét és hirdeti Jézus vigasztaló szavait: „…én élek, és ti is élni fogtok.” (Jn 14,19b)

Mérete, adottságai függvényében egy templomkert sok mindennek adhat helyet. Ősi hagyomány például, hogy a templomot sírkert öleli körbe, ahol az előrementek gyülekezete várja a boldog feltámadást. Nem véletlen, hogy német nyelven a temető egyik neve Kirchhof, azaz templomudvar. Az utóbbi időkben pedig gyakran épülnek urnatemetők, kolumbáriumok a templomok közelében.

Ami viszont a pilisi templomkertben született, olyan jövőbe mutató, példaértékű innováció, amely arra tanít, hogy ne csak az előttünk járó, de az utánunk jövő nemzedékekre is gondoljunk.

Egy játszótér a templomkertben igazi missziói nyitás a külvilág felé. Valódi hídverés a nemzedékek között, a gyülekezet és a peremen lévők, a belső kör és a még kívülállók között. Nem véletlen, hogy Pilisen is az egész település ünnepévé lett a játszótér avatása, amikor felidézhettem a gyermekek és a családok evangéliumát arról a Mesterről, aki magához hívta, átölelte és kezét rájuk téve megáldotta a kicsinyeket.

A mai missziós helyzetben XVI. Benedek pápa hívta föl a figyelmet arra, hogy újra fedezzük fel az egykori jeruzsálemi templom „előszobájaként” szolgáló „pogányok udvarának” fontos küldetését. Teremtsük meg és kínáljuk fel a körülöttünk élőknek azokat a tereket, ahol közelebb kerülhet egymáshoz a szent és a profán, az egyház és a világ, ahol kötetlen formában találkozhatnak egymással a már hívők és a még keresők.

Korábbi jegyzetemben utaltam arra a veszélyre, hogy kegyes túlbuzgóságunkban akarva-akaratlanul bezárhatjuk Istent olyannyira szeretett, féltett és őrzött templomainkba. Ferenc pápa bizarr képét idézve: Jézus ma belülről kopogtat az egyház, a templom kapuján, hogy kiléphessen az életbe.

Nem kell félni attól, hogy egy templomkerti játszótér gyermekzsivaja megzavarja az atyai ház áhítatos csöndjét. Olyan Urunk van, aki otthonosan mozog a kicsinyek között akár egy játszótéren is. Ahogyan ezt József Attila zseniális költői képekben megénekli:

„Hogyha golyóznak a gyerekek,
Az Isten köztük ott ténfereg.
S ha egy a szemét nagyra nyitja,
Golyóját ő lyukba gurítja.”

Igen! Ő köztünk „ténfereg”. Keresi a nyíló szemeket, szíveket, lelkeket. Mellénk szegődik útitársként, játszótársként, hogy megtaláljuk Isten gyermekeinek örömét, hogy visszataláljunk az ő családjának éltető közösségébe.

Remélem, a pilisi példa modellé válik a templomkertek újrahasznosítására.

***
Elhangzott a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félóra című adásában 2021. augusztus 30-án.