A krisztusi cselekvő szeretet a legnagyobb misszió
Abban biztos vagyok, nem én vagyok a legkompetensebb, hogy írjak erről a missziói területről. Azonban abban is biztos vagyok, hogy az érzés közös azokkal a gyülekezetvezetőkkel, önkéntesekkel, akik már napok, hetek, hónapok, akár évek óta fogadnak be rászorulókat, jelen pillanatban menekülteket. Az érzés pedig az a nagyon erős, elementáris erővel rám törő belső késztetés, hogy nem tehetek mást! Ezt kell tenni!
Ilyen közel talán még soha nem férkőzött hozzám ez az érzés. Napokat gondolkodtam, hogyan lehetne. Több kifogás jutott eszembe: kicsi a terem, nincsen zuhanyzó, csak a parókián, mi van, ha betegek, nem értjük majd egymás nyelvét… Kifogások, bár ma már inkább azt mondanám, hogy a felelős döntéshez mindent számításba kell venni. Közben voltam a Mandák-házban önkénteskedni, vittem csomagot, utaltam pénzt, és tagja lettem megannyi Facebook-csoportnak, ahol az éppen aktuális segítséget, szükséget hirdetik. De újra és újra hatalmába kerített az érzés: ez még mindig kevés, mert a legnagyobb szükség, hogy befogadjuk a menekülteket. Nem tehetek mást! Ezt kell tenni!
Majd elérkezett egy szerdai nap, a szokásos havi egyszeri LMK- – lelkészi munkaközösségi – ülés. Szemben velem Bolba Márti, aki a már tőle megszokott határozottsággal, mégis nagyon szelíden és alázatosan ezt mondja: „Arra kell számítani, hogy plázákban, áruházakban, minden fedett, fűtött helyen lesznek hideg elől behúzódó menekültek. Minden létező, melegen tartható vízszintes felületre szükség lesz a következő hetekben, hónapokban.”
Hirtelen elképzelem a termet, ahol éppen ülünk, tele ágyakkal – mennyi me-nekült férne el itt… Aztán elképzelem a mi pici gyülekezeti termünket, négy, öt, de lehet, hogy nyolc ember is… Még miközben Márti beszél, megírom a levelet a presbitériumnak: „Kedves Presbiterek! El tudjátok képzelni…” Órákkal később már szervezzük. Készülnek a táblázatok: ki mikor takarít, főz, fuvaroz. Folytatjuk az adománygyűjtést, fekhelyeket szerzünk, és regisztráljuk a kicsi gyülekezeti termünket az erre kialakított egyházi rendszerben, hogy majd négy, öt, de lehet, hogy nyolc embert is befogadjon egyszerre.
Lehet, hogy csak egy-egy éjszakára, de az az éjszaka az életüket mentheti meg. Nemcsak azért, mert meleg van, és van hol lehajtani a fejüket, hanem azért, mert szeretetet, gondoskodást és biztonságot kapnak. Én hiszem azt, hogy ennek a szeretetnek, gondoskodásnak, biztonságnak a megtapasztalása egy kicsit erőforrássá lehet ezeknek az embereknek.
Erőforrás. Talán leírni is nagy szó, mégis most a mindent jelentheti. Kell, hogy legyen egy forrás, amelyhez visszatérnek. Kell, hogy legyen egy élmény, amely talán – ha csak gondolatban is, de – visszarepíti őket abba a bizonyosságba, hogy a világ jobb ennél, annál, mint amit most élnek. Ha már mindent elveszítettek, és „életüket két bőröndbe gyűrték”, ahogyan Zorán énekli, akkor – ahogyan Pál apostol is int – legalább „a Lelket ne oltsátok ki” (1Thessz 5,19). Ez a forrás lehet egy lakás, egy ház, egy kicsiny szoba, egy fekhely. Lehet nagy vagy kicsi gyülekezeti terem. Bármi, ami azt a szeretetet, gondoskodást, biztonságot adja, amire bennünket is meghívtak. Mert hiszem azt, hogy a krisztusi szeretet indít és ad erőt mindazoknak, akik befogadnak egy, két, három, de akár több tíz, száz menekültet.
Jézus Krisztus mondja: „…aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el…” (Jn 6,37)
Soha nem volt még ennyire szívbe markoló az év igéje számomra. Sok más lelkésszel ellentétben én még nem beszéltem róla ebben az évben, pedig év elején szokás… Úgy tűnik, most jött el az ideje. Nem véletlen…
Eljöttek hozzánk. Menekültként. Mindent hátrahagyva. Nyiss nekik ajtót, fogadd be őket! Ahogyan érted is eljött Krisztus, és befogadott. Hiszem, hogy a krisztusi cselekvő szeretet a legnagyobb misszió! Most határon átívelő, mindenkit érint, mindenkit mozgósítani akar!
Hajnal van, öt ember – két felnőtt, három gyermek – alszik a gyülekezeti teremben. Remélem, tudtak egy kicsit pihenni, mert indulnak is tovább… Isten áldása kísérje őket és mindazokat, akik még érkezni fognak!
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. március 27. – április 3–i, 87. évfolyam 11–12. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.