A szépség és a szörnyeteg zsoltára

„Isten szépnek és gyönyörűségesnek és éppen ezért hátsó szándékok nélkülinek álmodta meg az embert. Olyannak, aki képes egyetérteni. Vele. És velük.”

Szép az, ami érdek nélkül tetszik – mondá Immanuel Kant. Milyen igaza van. Mert abban a pillanatban, hogy megjelenik az érdek vagy akár az ok vagy a cél a történetben, a szép elveszti varázsát. A hiteles egyetértés éppen így működik a testvérek, az atyafiak között. Így működik, így kellett volna működnie, így kellene működnie. Így kell működnie. Mert ez az, ami szép és gyönyörűséges az Isten szemében. Ahol nemcsak bánatkönny van ám, de örömkönny is.

Példának okáért, amikor egyetértés van. Akkor Isten örül, és szépnek látja a világot és reményteljesnek. Gyönyörűséges ez az Örökkévalónak, aki saját szeretett Fiában is gyönyörködik, amikor megszólal, valahonnan a felhők mögül, mikor János megkereszteli Jézust ama szent Jordánnak a vizében. Íme a Lélek galamb formájában is megjelenik vala, és lőn teljes a harmónia. Ég és föld között. A Szentháromság három valósága között. Békesség van és egyetértés. Ez szép. Nagyon szép.

Valami elkezdődik a vízzel, a Lélekkel, az égi szózattal, és utána folytatódik oly sokak életében és oly sokak élete által. Testvérek között. Akik megosztják, amijük van. Akik odafigyelnek a másikra. Akik nem rivalizálnak, hanem alázattal mondják: légy irgalmas, Isten, nekem, bűnösnek. Mert az új élet megannyiszor ott kezdődik a sarokban. A mélypont ünnepén, a szégyen félhomályában. A feszültségek és kételyek birodalmában. A szörnyeteg árnyékában dideregve. A saját végességünkben és vétkességünkben megmártózva. Ott, ahol árulás van és sötétség, önbecsapás van és mellébeszélés, érdekek vannak, és manipuláció van. Ahol csúnyaság van.

Micsoda ereje van ilyenkor egy iciripiciri fénynek! Mondjuk, egy égő gyufaszálnak. Egyetlenegy jó időben és jó helyen kiejtett szónak. Egy félig feltárulkozó mosolynak. Egy apró ölelésnek vagy akár csak egy másodperces érintésnek.

Isten szépnek és gyönyörűségesnek és éppen ezért hátsó szándékok nélkülinek álmodta meg az embert. Olyannak, aki képes egyetérteni. Vele. És velük.

Mit is írhatnék a drága olajról? – kérdeztem magam magam. Nehéz róla mit írni, ha egyáltalán. Értékes, értéke megkérdőjelezhetetlen. És a látvány önmagáért beszél. Ahogy a fejről a szakállra csorog le, csordul le, „Áron szakállára, amely leér köntöse gallérjára”.

Olaj. Felkenni valakit. Felkent. Messiás. Nagyon hamar megérkezünk. Lehet, hogy kicsit túl hamar is. Oda, ahol valami fontos történik, oda, ahol valaki felkentté válik. Héberül Messiássá, görögül Krisztussá, magyarul Felkentté. Méltóság ez a név, és hivatás is ugyanakkor. Amit a názáreti Jézusra vonatkoztatnak a kereszténység hitvallásai, a keresztények személyes hitvallásai. Az egyetértésben élő testvérek hitvallásai ezek.

Szép ez. Gyönyörűséges. „Olyan, mint a Hermón harmatja, amely leszáll a Sion hegyére.ˮ És jól tudjuk a Szentírásból, az ember a legközelebb a hegyen van a Teremtőhöz. Sínai-hegy, megdicsőülés hegye, Golgota-hegy. Isten kereteket ad az élethez: a hegyen. Isten világosságot ad az élet útjához: a hegyen. Isten a saját egyszülött gyermekének az életét adja: a hegyen. A Fiát adja. Hogy életünk, élni érdemes, örök életben kiteljesedő életünk legyen. Nincs nagyobb odaadás ennél. Nincs alternatívája a hegyen épült városnak és a hegyen épülő új életnek. Keresni lehet más irányba, találni aligha.

Máshova nem, csak oda. „Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor.ˮ Ahol egyetértés van. A testvérek között. Barátok közt. Jóban-rosszban. Gyülekezeti tagok között, egyházi tagok között, családtagok között. Egyetértés úgy, hogy közben senkinek sem kell feladnia önmagát. Az identitását. A vékony jéghez mérhető hitét vagy éppen a jó mélyre elásott álmait.

A gerendát ki kell szedni a szemből, az biztos. A kakashangot meg kell hallani, az is biztos. Sírni szabad, sőt áldott, aki sír, bűnbánattal vagy örömében, mert őt maga a Vigasztaló vigasztalja meg. Ezt ő tanította meg nekünk. A Felkent. Aki úgy hagyta el a földi valóságot, a tanítványait, a barátait, az övéit, az egyetértők közösségét, hogy áldásra tartotta a kezét.

Ez a kéz ma is áld. Ez az áldás ma is érvényes. Sohasem jár le a szavatossága. Az élet áldása ez. Áldás, mely a „mindörökkön örökké”-t jelenti. Ma is. Neked is. Nekem is. Mindenkor.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.