Aki nincsen szabadságon…

Korábban részletesen beszámoltunk a június 8-án, Pannonhalmán tartott ökumenikus konferenciáról, amely Isten és a világ kapcsolatának kérdését vizsgálta. Bizony, szükséges a probléma alapos vizsgálata, az őszinte diagnózis és az együtt megtalálandó terápia, mivel közös betegpontunkról van szó. Két ősi, végletes és végzetes kísértésről, ami azóta fenyeget minket, amióta ember az ember. Az egyik, amikor csak Istent látjuk és akarjuk, az általa teremtett világ és az emberek nélkül. A másik mindennek éppen a fordítottja: amikor csak a világra figyelünk, csak az emberre koncentrálnunk Isten nélkül.

Az egészséges és harmonikus kapcsolat helyreállításában segíthet nekünk az év vasárnapjaként is tekinthető évszak, a nyár, és azon belül a most induló júliusi hónap igéje is, amelyben Pál apostol így vall Isten és a világ, Isten és az ember kapcsolatáról: „[Isten] nincs messzire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,27–28a).

Lehet, hogy mindez kicsit titokzatosan, misztikusan hangzik, de talán érdemes lenne megfontolni korunk egyik meghatározó katolikus teológusának, Karl Rahnernek sarkos megállapítását, mely szerint: „a jövő kereszténye vagy misztikus lesz, vagy nem lesz keresztény”.

Féleértés ne essék: nem valamiféle misztikus elragadtatásra gondolok. Hanem csupán arra, hogy kihasználva az évszak kínálta lehetőségeket, egy friss nyári hajnalon megnyílhat a szemünk. Felfedezhetjük a Teremtő keze nyomát, áldott jelenlétét, megérezhetjük éltető leheletét az ébredő természetben, a madarak énekében, a fák és a virágok illatában.

Egy ilyen spirituális ébredés nyomán, talán, még Richard Rohr ferences szerzetesnek is igazat adunk majd, aki szerint maga a teremtett világ Isten első megtestesülése, mert minden, ami látható, kivétel nélkül Isten kiáradása. Hogyan is olvasunk erről János evangéliumának fenséges prológusában: „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (Jn 1,3).

Ha ezt végre nemcsak olvassuk, nemcsak halljuk, hanem meg is halljuk és komolyan vesszük, attól még nem leszünk sem természetimádók, sem pedig panteisták, akik összekeverik, összemossák a Teremtőt az általa alkotott világgal.  Ettől a kísértéstől maga Richard Rohr is elhatárolódik, amikor hangsúlyozza, hogy ez a biblikus világlátás nem panteista, hanem „panenteista”. Ez a furcsa, talán kicsit erőltetett kifejezés arra a felismerésére utal, hogy „Isten mindenben jelen van, ugyanakkor mindent meg is halad”.

Ahogyan ezt egykor Pál apostol is hirdette az athéni piactéren, a híres Aeropágoszon összegyűlt hallgatóinak: Isten „nincs messzeire egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17,27b–28a). Biztató ajándék, hogy ilyen bátorító igével indulhatunk a nagyrészt még előttünk álló nyárba. Nem az a kérdés, hogy az idei, több szempontból még mindig bizonytalan nyáron hová tudunk, hová merünk elutazni. Isten nem a messzeségben, a távolságban lakozik. Ő a Vagyok, a közelség, a jelenlét Istene. Ő, bárhol is töltsük a nyarat, kész átölelni gyógyító, újjáteremtő karjával, melynek érintésére annyian vágyakozunk, és amire oly sokan szorulunk rá a kötelező távolságtartás rideg hónapjai után.

Ismerjük fel: valódi újjáteremtés, mai divatos szóval, holisztikus rekreáció, azaz teljes lelki, szellemi és testi megújulás, felfrissülés nem képzelhető el a Szentháromság áldása nélkül. Ő a mi szerető mennyei Atyánk, aki ebbe a világba küldött Fia, Jézus Krisztus által, és ebbe a világba kiárasztott Szentlelke által munkálkodik azon, hogy az éltető kapcsolat helyreálljon a teremtő Úr, a teremtett világ és a teremtménytársak között.

Folytassuk a Pannonhalmán elkezdett közös terápiát! Gyógyuljunk együtt, ahogyan ezt egyik ősi, patinás himnuszunkban kérjük: „Új világosság jelenék, Ó tévelygés csendesedék…” Korrigáljuk hamis istenképünket és torz világképünket. Isten a világ nélkül, a világ Isten nélkül – egyaránt istentelen és embertelen zsákutca. Hiszen Ő „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte…”  (Jn 3,16a). És adja ma is!

Ő soha, így nyáron sincsen szabadságon. Ő soha sincs offline, ő mindig online.  Ő „nincsen messze egyikünktől sem, mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk.”  Ennek boldog megtapasztalását kívánom mindannyiunknak 2021 nyarán!

* * *

A jegyzet eredetileg a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk című evangélikus félórájában hangott el 2021. július 5-én.
A teljes adás IDE kattintva hallgatható vissza.