Az igazi gyereknap

Gyereknap. Kinek mi jut róla eszébe? Majális, trambulin, ugrálóvár, vattacukor. Egy szép nyári nap, amikor jól érezzük magunkat együtt. Csupa olyan szórakozás, amelyet az én gyerekeim már ismernek. Valamiért mégis gombóc van a torkomban. Nem tudok a gyereknapra rózsaszín ködfelhős, gyerekkacagással teli pillanatként tekinteni. Arra gondolok, hogy míg az én gyerekeimnek ez a felhőtlen öröm természetes, addig más gyerekeknek mindez elérhetetlen álom marad.

Milyen gyereknap az, amelyik nem minden gyereknek hozza el a várva várt gondtalan szórakozást, mert míg az egyiknek a legnagyobb problémája az, hogy kaphat-e vattacukrot, a másiknak a sorsa vérrel és könnyel van megírva? A háború, a papok szexuális visszaélései, a gyerekprostitúció, az iskolai lövöldözések, a szervkereskedelem és a fogyasztói társadalom gyerekekre irányuló marketingstratégiáinak célpontjai között is mind gyerekek vannak.

Jézus azt mondja: engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket! Szavai ebben a megvilágításban így értelmeződnek: a felnőttek felelőssége, hogy a gyerekek a maguk ártatlanságában Isten oltalmában növekedjenek, és ne a felnőttek brutális világának poklában végezzék.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.