Háborúban sem hallgatnak a múzsák

Bár a Cicerótól származó klasszikus szállóige szerint „háborúban hallgatnak a múzsák”, mégis magyar költők segítségével is keresem a választ 2022 zord tavaszának fájdalmasan kínzó kérdéseire.

Tavaszi szabadságünnepünknek, március 15-ének is költők, írók, Petőfi, Jókai és társaik voltak a mozgatórúgói. Eleinte még úgy tűnt, hogy fegyveres harc, véráldozat nélkül is ki lehet vívni egy nemzet szabadságát és függetlenségét. De hamarosan kiderült, hogy mindez naivitás… A 20. század brutális világháborúi pedig már egyenesen a véres erőszak, az értelmetlen tömegmészárlás perverz orgiái voltak, amelyekből sajnos a 21. század semmit sem tanult.

Lehet, hogy sokan csak legyintettek, amikor Ferenc pápa már évekkel ezelőtt arra figyelmeztetett, hogy földünk legkülönbözőbb pontjain a harmadik világháború gyújtólángjai lobbannak fel. Döbbenetes azoknak a mondatainak a tragikus aktualitása, amelyek egy olasz katonai temetőben hangzottak el még az első világháború kitörésének centenáriumán. „Az emberiség semmit nem tanult az első és a második világháború kudarcából, és jelenleg darabokban ugyan, de a harmadik világháborút éli meg. A háborúkat geopolitikai tervek, pénz- és hataloméhség, valamint a fegyverkereskedelem, a kapzsiság, az intolerancia robbantják ki. A háború őrültség, mindent elpusztít és tönkretesz. A háború senkit sem kímél… Megtérésre van szükség. Az emberiségnek arra van szüksége, hogy sírjon, és most itt a sírás ideje!”

Ebben az igazi böjti bűnbánó, gyógyító, megtérési folyamatban segíthetnek Babits Mihály Húsvét előtt című költeményének drámai sorai:

„…de ha szétszakad ajkam, akkor is,
magyar dal március évadán,
szélnek tör a véres ének!
Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!”

A tűz márciusa című versében Ady Endre pedig már szinte prófétai látással mutat tovább a nagybetűs, határtalan Életre:

„Az Élet szent okokból élni akar […].

Életet és hitet üzen egy halott […],

Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet.”

Hitünk és reménységünk szerint ennek a határtalan Életnek a forrása a mi Urunk, a brutális erőszakot elszenvedő, de a halált legyőző, feltámadott Jézus Krisztus. Ő ma is jelen van közöttünk vigasztaló Lelkével. Ő a békesség fejedelme, aki így köszön rá megrettent tanítványaira: „Békesség nektek!”

* * *

A jegyzet elhangzott 2022. március 14-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája című műsorában.