Hajnal a tengeren, Jézus a fedélzeten

Intenzív hajnalom van. Itt vagyok egy óriási, gyönyörű hajó fedélzetén. Éppen a Finnországhoz tartozó Åland-szigetek „fővárosából”, Mariehamnból hajózunk ki, ahol Észtországból Svédország felé haladva kötöttünk ki, hogy néhány tucat autó elhagyja a kétszáztizenkét méter hosszú Baltic Queent.

Két napja sincs még, hogy unokatestvéremmel elindultunk otthonról. Budapestről vonattal Bécsbe utaztunk, majd onnan repülővel Tallinnba. Csodálatos repülés volt: lenyűgöző fényekkel, árnyékokkal, felhőkkel, kilátással tengerre, szigetekre, országokra. És ha bárkiben felmerülne a kérdés, hogy vajon úgy hozta-e a hűvös, csendes tallinni este, hogy megismerkedünk egy, a Finn-öböl túlpartján, Helsinkiben tanuló magyar evangélikus teológus-lelkész hallgatóval és a barátjával, akkor a válaszom egyértelműen igen. Az elragadó óváros egyik kocsmájában beszélgettünk, ittunk finom és kevésbé finom helyi vagy majdnem helyi italokat. Amikor pedig a búcsúzáskor Isten áldását kértem újdonsült ismerőseinkre, akiktől egy „erős vár a mi Istenünk”-et is kaptunk vissza, azt éreztem, hogy jó itt nekem lenni. Sőt jó egyáltalán lenni és egy ilyen kedves hétköznapi helyzetben megélni Istent mint emberek közti kapcsot.

A jegyzet folytatása a Kötőszó blogon olvasható.