Hogyan szólítsuk meg korunk Zákeusait?

Ha el akarjuk érni a „maguk módján vallásos” emberek névtelen és arctalan tömegét, akkor ki kell lépnünk komfortzónánkból, és el kell indulnunk bátor hittel és reménységgel a perifériákon élők felé. Gáncs Péter jegyzete.

Be kell ismernünk, hogy egy emberöltővel az úgynevezett rendszerváltás után még mindig missziói útkeresésben élünk. Hála Istennek, mindebben nem vagyunk egyedül, mert adatnak olyan tanítványtársak, akikre érdemes odafigyelni, akiktől tanulhatunk. Ilyen Tomáš Halík prágai katolikus pap, teológus és szociológus is, akinek a közelmúltban jelent meg magyar fordításban A távollévők közelében című könyve. A szerző így vall küldetéséről: „Nem hiszem, hogy fő feladatom a klasszikus misszió lenne, ha ez alatt az az igyekezet értendő, hogy saját egyházunknak, politikai szekértáborunknak minél több embert toborozzunk. Úgy érzem, elsősorban azért vagyok itt, hogy megértő közelséget nyújtsak azoknak, akik távolságot tartanak. Szeretem a Zákeusokat: azt hiszem, számomra az rendeltetett, hogy megértsem őket…”

A cseh teológus úgy látja, hogy a volt szocialista országokban élő egyházak a kommunizmus bukása után nem ismerték fel igazán, hogy a „környező fák tele vannak Zákeusokkal”. Ők azok, akik nem akarnak vagy nem tudnak a régi és a vadonatúj hívők tömegébe keveredni, ugyanakkor azonban nem is közömbösek és közönyösek. Ők őszintén istenkereső embertársaink, akik ugyanakkor bizonyos távolságot tartva szeretnék megőrizni függetlenségüket. Vajon hogyan érhetjük el őket Jézus Krisztusnak a ma Zákeusait is kereső evangéliumával?

Tomáš Halík rámutat arra, hogy korunk technikai, információs forradalma jóvoltából a világ látszólag kicsivé vált. Ma már semmi sem tűnik elérhetetlenül távolinak. Mégis igaz Heidegger kijózanító felismerése: „A távolság legyőzése még nem jelenti a közelség megélését.” Ebben az összefüggésben megtévesztő manapság a mindenhatóság látszatát keltő média túlértékelt szerepe. A média külön hatalmi ággá vált és szinte korunk valláspótlékává lett. Úgy tűnik, hogy mindenütt jelen van, mindent közel hoz, mindent lát és láttat. Sőt mindent meg is magyaráz, és mindeközben akarva-akaratlanul manipulál. Természetesen nem szabad a médiát démonizálni, hiszen nem több korszerű eszköznél, amellyel lehet tisztességesen élni, de sajnos alattomosan vissza is lehet élni.

Tisztán kell látnunk, hogy a média csupán virtuális, azaz látszatközelséget tud kínálni, amely soha nem pótolhatja a valódi közelséget, az igazi közeledést, az egymás felé fordulást. Ezért nem pótolhatja a legnagyszerűbb tévé- vagy rádióközvetítés sem a valódi, élő gyülekezeti közösség áldásait.

Ha el akarjuk érni korunk istenkeresőit, a „maguk módján vallásos” emberek névtelen és arctalan tömegét, akkor ki kell lépnünk komfortzónánkból, templomaink erős várfalainak fedezéke mögül. El kell indulnunk bátor hittel és reménységgel a perifériákon élők felé, a fügefalevelek mögé rejtőzködő Zákeusok felé.

De miként lehet közelebb vinni a távollévőket Krisztushoz? Tomáš Halík figyelmeztet, hogy a misszióba sohasem keveredhet agresszió. Jézus tanítványa, apostola nem agitátor, nem propagandista, aki rá akar erőltetni valamit a másikra, hanem a Mester türelmes szeretetének hűséges tanúja. Küldetésünket az az Istentől kapott türelem kell, hogy áthassa, amellyel Jézus fordult a távollévők felé. A türelemben benne rejlik a küldetésünk betöltéséhez nélkülözhetetlenül szükséges három isteni ajándék. A türelem Isten iránt nem más, mint a hit. A türelem önmagunk iránt nem más, mint a reménység. A türelem a másik ember iránt nem más, mint a szeretet ajándéka.

Isten – amint ezt Pál apostol személyesen is megtapasztalta és meg is vallotta – „a türelem és a vigasztalás Istene”. Őt nem sajátíthatjuk ki, mert ő mások Istene is. Többek között a kereső, még távolinak tűnő Zákeusok Istene is. Ő türelmes szeretettel közeledik minden ember felé. És ő erre mozgósít minket is, hiszen azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

* * *

A jegyzet elhangzott január 30-án a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája című műsorában.