Idő, te legnagyobb titok
„Mielőtt pánikba esnénk a ránk szakadó teendőktől, vegyük át az »időmenedzsment« lutheri módszerét reformátorunktól” – biztat időről, időbeosztásról szóló jegyzetében Stifner-Kőháti Dorottya.
„Hogy mi az idő? Ha nem kérdezik, tudom. Ha kérdezik, nem tudom.” Augustinus püspök, egyházatya (354–430) ezerhatszáz évvel ezelőtt fogalmazta meg így azt a megragadhatatlan valamit, amit időnek nevezünk. Hogy mennyire foglalkoztat minket, jól mutatja, hogy az „idő a legnagyobb ajándék” kifejezésre egymillió-tízezer találatot dob ki az internetes keresőprogram. S hogy stílszerűek legyünk: teszi ezt mindössze 0,44 másodperc alatt.
Abban valamennyien egyetértünk, hogy az idő pótolhatatlan érték, és ami elveszett belőle, az nem hozható vissza. Minél több évet tudhatunk magunk mögött, annál inkább érezzük ennek a súlyát. S bár egyre több és professzionálisabb eszköz áll rendelkezésünkre az idő mérésére és beosztására, tevékenységeink – aktivitásunk, alvásunk, sportolásunk – monitorozására, folyton elcsúszunk vele, időhiányra panaszkodunk. Szeretnénk ezt a véges ajándékot, amelyet földi életünkben kaptunk, minél teljesebben eltölteni. Nagy lecke ez. Pedig az idő igazságosan van elosztva: mindenkinek ugyanannyi jut belőle. Huszonnégy óra naponta, hatvan perc óránként.
Időtervezés, időgazdálkodás témában tanfolyamok, könyvek, Facebook-csoportok, kreatív kurzusok sokasága érhető el. E sorok írója is tagja, olvasója volt már néhánynak. S rögtön bevallja: a siker, amelyet így elért, bizony átmeneti volt. Nem itt van elrejtve a kulcs. Az idő igazi titkát, az érték megragadásának módját, a napok értelmét, súlyát, az elpazarolt idővel való elszámolás szomorú kötelezettségét nem könnyű elsajátítani. Félreértés ne essék: a közösségi médiafelületeken zajló párbeszédekben sok hasznos trükk cserél gazdát, és egymást támogató közösségek épülnek az időbeosztás hatékony módszerének keresése köré.
Hogy a legismertebb példát említsük: egy Ryder Carroll nevű, Brooklynban élő digitális terméktervező indította világhódító útjára a bullet journal naplózási módszert. Ez egy személyre szabott határidőnapló-vezetési rendszer, tollal, speciális jelölésekkel, kézzel írva, tetszőleges füzetbe. „Kövesd a múltat! Rendezd a jelent! Tervezd a jövőt!” – foglalta össze a lényeget 2018-ban megjelent könyvében a szerző. Annyira eltalált valamit, hogy a ma már globális mozgalom (és a dizájnertermékké avanzsált pontozott füzetek) révén emberek millióinak lett napi kísérője az a fajta tudatosság, amely jó adag rendet, önfegyelmet kíván, és önreflexiós képességeinket is fejleszti. A visszatérés a digitálisból az analóg világba arra a napi néhány percre, amíg időtervezéssel és visszatekintéssel foglalkozunk, sokaknak igazi felüdülés. Ráadásul menet közben, ahogy rögzítjük napjainkat a naplóként is használható „BuJóban”, önismeretre teszünk szert. Ez pedig már nemcsak feladatlista, hanem lelki terep; izgalmas felfedezéseket tehetünk, építkezhetünk. Akkor is, ha pörögnek a napok, de akkor is, amikor leáll minden nyüzsgés, és nagyobb figyelmet szentelhetünk a belső történéseknek.
Az alapkérdés, amellyel Augustinus szembenézett, ma ugyanúgy feszíti az embert. Érdemes tehát a legelejére visszamenni. Az idő a világ teremtésével veszi kezdetét: „És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának [...]. Így lett este, és lett reggel: első nap” – írja a Genezis (1Móz 1,5). Lettek napok és ünnepek: „Te alkottad a holdat, hogy jelezze az ünnepeket...” (Zsolt 104,19) Isten kialakította a világ rendjét, amelybe a teremtményét helyezte. A Biblia hitet tesz arról, hogy mindez Istené: „Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd...” (Zsolt 74,16) A Prédikátor 3. fejezete olyan felsorolás, amelynél életközelibbet egy időtervező könyv sem adhat: „Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.” (Préd 3,1) Isten kezéből vesszük az időnket, neki tartozunk számadással is a végén: „Életem ideje kezedben van...” (Zsolt 31,16) A megváltás az idők teljességében történt: Isten elküldte Fiát (lásd Gal 4,4), a feltámadott Úr pedig így erősíti a tanítványokat: „...én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) Ma még megtérhetünk, és kérhetjük bűneink bocsánatát. Az idővel összefüggésben az életünkről van szó, s a Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy „most van az üdvösség napja” (2Kor 6,2), a kegyelem Istene elé ma járuljunk oda.
Szeptember új kezdet társadalmunkban, lehetőséget ad friss szemmel nézni a dolgainkra. Mielőtt pánikba esnénk a ránk szakadó teendőktől, vegyük át az „időmenedzsment” lutheri módszerét reformátorunktól: „Ma sok a dolgom, ezért többet kell imádkoznom.”
* * *
cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. szeptember 19–26-i, 86. évfolyam 37–38. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.