Itt a pillanat…

A nyár Isten ajándéka, amikor végre jut időnk arra, hogy Urunk megérintsen minket szeretetének gyengéd csókjával, hogy újra bekapcsolódjunk Lelke éltető áramlásába.

Egyre távolodunk pünkösdtől, már mögöttünk a Szentháromság ünnepe is. Úgy tűnik, feltartóztathatatlanul menetelünk az egyházi esztendő úgynevezett „ünneptelen” féléve, a Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok november végéig sorjázó látszólagos egyhangúsága felé. De ez csak akkor lesz szürke és monoton, ha megfeledkezünk a pünkösdkor nekünk is felkínált Lélek színgazdag kiáradásáról. Ő az, aki a teremtő Atya jelenlétével, a feltámadott Krisztus friss illatával ajándékozhat meg minket, ha ezt naponta bizalommal kérjük és örömmel befogadjuk, sőt tovább is adjuk. Ehhez viszont vizuális fantáziára, pontosabban fogalmazva az élő hit látására van szükségünk, amely képes felfedezni és megragadni Isten titkait.

Mindebben segítségünkre lehet a híres egyházatya, Clairvaux-i Bernát, akinek „Jézus, édes emlékezet…” kezdetű himnuszát az Evangélikus énekeskönyvben is megtaláljuk (360. ének). A középkori misztikus a Szentlelket Isten csókjához hasonlítja. Ezzel a merész képpel kapcsolatban izgalmas gondolatokra bukkantam az erdélyi Vasárnap című újság egyik számában. László István székelyszenttamási katolikus plébános nem kevesebbet állít, mint hogy „az emberiség története egy csókkal kezdődik”. Hiszen – az ő szavaival – arról olvasunk Mózes első könyvében, „hogy amikor Isten megformálta Ádámot a föld porából, belelehelt az orrába. Az ember a teremtés pillanatában, Isten első csókjában a Lélek illatával telt el. Isten saját életritmusába hívta az embert. Lélegezhet, de ugyanakkor a teremtés munkája után fel is szusszanhat. A Lélek alapítja meg a hetedik napot, a pihenés könnyedségét, amikor az ember az isteni Lélek erejében fölszusszan, megpihen.”

Vajon nem éppen ezt az Istentől kapott lehetőséget kínálja fel az induló nyár, amelyet tekinthetünk akár az esztendő vasárnapjának is? Ez az évszak ugyanis nem arról szól, hogy mindenből kikapcsolódunk, és „csináljuk a semmit”. A nyár Isten ajándéka, amikor végre jut időnk arra, hogy Urunk megérintsen minket szeretetének gyengéd csókjával, hogy újra bekapcsolódjunk Lelke éltető áramlásába. Hogy újra beszélő viszonyba kerülhetünk vele imádságban és igeolvasásban. Az idő nem folyik ki a kezünk közül, hanem megragadjuk az alkalmat. Bibliai görög szavakkal kifejezve: a fogyó időben, a kronoszban felismerjük és megbecsüljük a nekünk is felkínált alkalmat, a kairoszt mint Isten ajándékát, meglepetését. Ilyen módon az idő nem csupán elmúlik, hanem megtelik tartalommal.

Erről szól a héten kezdődő négynapos németországi protestáns egyházi fesztivál, a Kirchentag bibliai mottója is Márk evangéliumának első fejezetéből, ahol Keresztelő János így hirdeti meg Jézus érkezését: „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) A nürnbergi egyházi napokra gyülekezeteinkből is többen készülünk elzarándokolni. A „német Szélrózsa” [a magyarországi evangélikus ifjúsági találkozó – a szerk.] tömör felhívása csupán ennyi: „Jetzt ist die Zeit!” – Most van az idő! Vagy ahogyan a bencés fordítás adja vissza a kairosz kifejezés lényegét: „itt a pillanat”. Itt az alkalom, hogy megragadjuk a találkozás lehetőségét Jézus Krisztussal és egymással.

Természetesen mindezért nem szükséges külföldre utaznunk. A Lélek hitet ébresztő és tápláló szele itthon is elérhet és felfrissíthet minket. A nyár itthon is számos lehetőséget kínál a lelki, szellemi, testi feltöltődésre, rekreációra. Ha egyházunk honlapjának eseménynaptárára kattintunk, minket is hívogató konferenciák, táborok, csendesnapok gazdag ajánlatát találjuk. Még nem késő, még lehet jelentkezni. Most van az idő! Itt a pillanat! Éljünk vele, hogy tartalmas, testet-lelket megerősítő nyarunk legyen.

* * *

A jegyzet elhangzott június 5-én a Kossuth rádió Erős vár a mi Istenünk – Az evangélikus egyház félórája című műsorában.