Keresztény választási mankó

Mint mindig, ezúttal is egy sorsfordítónak titulált választás előtt állunk 2022 tavaszán. Közvetlen szomszédságunkban épp háború zajlik, emberek halnak meg nap mint nap, települések tűnnek el, komplett családok veszítik el mindenüket egyik pillanatról a másikra. Hogyan mérlegeljünk józanul a választásokkor?

Három hete leckét kapunk abból, hogy milyen jó dolgunk van, mennyire drága kincs a béke, milyen az, amikor szó szerint kell érteni a háborúságot. Cirkálórakéták, aknavetők hangja, katonai és civil áldozatok halálhörgése hallatszik át a határon, mi pedig ezalatt néhány száz kilométerrel arrébb kampányolunk és választunk kizökkenthetetlenül. Választunk, mert kell, mert sorsfordító, mert szükség van ránk, mert ezt várja tőlünk választott vagy éppen megörökölt politikai közösségünk, mert mindenkinek ott kell lennie az urnáknál, mert rajtunk, a mi egyetlenegy szavazatunkon múlik majd minden…

Közben pedig jelek sokasága mutatja, hogy már régen volt olyan magyar kormány, amelynek – színezetétől függetlenül – ennyire behatárolt lesz a mozgástere, mint annak, amely az április 3-ai választás után majd megalakul. Kiugróan magas infláció a világgazdaságban, az ukrajnai háború folytán várhatóan elszabaduló élelmiszerárak, a globális ipari termelést sújtó nyersanyaghiány és -drágulás, hektikus olajárindex, teljességgel kiszámíthatatlan külpolitikai környezet, kezdődő általános, globális fegyverkezés… – mind olyan hatások, amelyekkel szemben egy tízmilliós ország egymagában tehetetlen.

Nagy esély van arra, hogy pár hónap múlva a mostani lelkes szavazók közül még többen lesznek lelkes kárhoztatók, amikor felróják majd az aktuális kormánynak (ha az ő szimpátiájuk szerinti oldal nyert, ha nem) a várhatóan bekövetkező életszínvonal-csökkenést és kedvezőtlen környezetet.

A cikk folytatása a Kötőszó blogon olvasható.