A szerelem ígér – de az ígéretet megtartani nekünk kell

„»Maradjunk együtt!« Kihez szól ez a két szó? A szerelem tüzében égő friss házasokhoz vagy a kiüresedett, sivár párkapcsolatban élőkhöz? Esetleg a váláson gondolkodókhoz? Vagy egyszerűen minden házaspárhoz?” – Baranyayné Rohn Erzsébet lelkész jegyzete a jubileumi, 15. házasság hete mottójáról.

Véletlenszerűen csöppentem bele a vonaton a húszas éveik közepén járó fiatal lányok beszélgetésébe.

– Amilyen házasságokat látok magam körül – mondta az egyik –, hát eszemben sincs férjhez menni.

– Nekem nincsenek álmaim a házassággal kapcsolatosan – folytatta a másik, akiről később kiderült, hogy komoly párkapcsolatban él.

A gondolatmenet végére a pontot a legszolidabb lány tette ki, aki szüleinek az életét látva egyszerűen értelmetlennek tartotta az egészet.

Néztem ki az ablakon, s próbáltam felidézni, hogy én mit láttam annak idején. Nem hiszem, hogy a körülöttem élők házassága sokkal szebb lett volna. Volt ilyen is, meg olyan is, ahogy ma is. De arra határozottan emlékszem, hogy nekem voltak illúzióim. Legfőképp magammal kapcsolatosan. Majd én megmutatom, hogyan kell ezt csinálni! Bónuszként pedig megoldódnak a problémáim és a vívódásaim.

Ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy mit tanultam meg a házasság harminckét évében, akkor többek között azt mondanám, hogy az önmagamról alkotott illúziók elengedését.

Vesztésre van ítélve az ember, ha a házasságtól és a házastárstól várja azt, hogy rendbe tegye az életét és oldja meg a problémáit. Sem a házasság, sem a házastárs nem eszköz, amelyet az ember az aktuális terveinek eléréséhez használhatna fel. A házasság nem cél, amellyel minden rendbe tehető, hanem Istentől kapott ajándék, egy olyan életforma, amely paradox módon megtartóerő akkor is, amikor nincs minden rendben.

Napok óta ízlelgetem a házasság heti program mottóját. Fogyasztásra berendezkedett kultúránkban – amely azt a szemléletet igyekszik bennünk kialakítani (immár nemcsak tárgyakkal, hanem személyekkel kapcsolatosan is), hogy ami elromlott, vagy nem szolgálja már a céljainkat, azt dobjuk ki, cseréljük le, szerezzünk belőle újat minél előbb – különösen is hangsúlyos ez a mondat: „Maradjunk együtt!” Kihez szól ez a két szó? A szerelem tüzében égő friss házasokhoz vagy a kiüresedett, sivár párkapcsolatban élőkhöz? Esetleg a váláson gondolkodókhoz? Vagy egyszerűen minden házaspárhoz?

Minden pár ezzel a vággyal indul el az oltár elől: maradjunk együtt. Erich Fromm, a neves pszichoanalitikus szerint szeretni valakit több mint egy erős érzés – az döntés, ítélet és ígéret. Evangélikus szertartásunkban nem a „boldogító igen” hangzik el, hanem ez a három válasz: „szeretem”, „akarok”, „kész vagyok”. Szeretem a mellettem állót, Isten rendje szerint akarok vele házasságban élni, és kész vagyok ezt esküvel is megerősíteni. Ez fejezi ki azt az elköteleződést, amelynek alapján dolgozhatunk azon, hogy „maradjunk együtt”. S ennek alapján kérhetünk elakadásunkban segítséget lelkigondozótól, vagy kapcsolódhatunk be prevenciós szándékkal házaskörökbe is.

Nem tudom, hogy változott-e egykori útitársaim véleménye. Mindenesetre ha újra találkoznánk, akkor lehet, hogy biztatásképpen mesélnék nekik a sokáig egyedül élő író, C. S. Lewis kései házasságáról meg arról, hogy szerinte a visszaesések csak azoknak a házasságát veszélyeztetik, akik a szerelmet istenítették. Akik azt gondolták, hogy a szerelem hatalmas és igazságos, mint egy isten; és azt hitték, hogy elegendő az érzelem, sőt hosszú távon is csak erre van szükség. Amikor elképzeléseikben csalatkoznak, akkor a szerelmet, a házastársat vádolják.

Pedig a szerelem, miután megtette hatalmas ígéretét, és egy-két pillanatra felvillantotta, hogy milyen is lenne az igazi beteljesülés, eleget tett kötelességének. A keresztszülőhöz hasonlóan ő csak ígér, de az ígéret megtartása már a mi dolgunk. Nekünk kell azon munkálkodnunk, hogy a mindennapi életünk egyre inkább hasonlítson ahhoz, amit a szerelem csupán felvillantott előttünk.

Valószínű, nem aratnék nagy sikert a három fiatal lánynál ezzel a gondolattal, így nem marad más, mint hogy a házasság jövőjéért aggódó embertársaimmal együtt a magam helyén az ígéret megtartását és a munkálkodást komolyan veszem. Hiszen a házasság teremtésbeli rend, s nem kevesebb mint Isten áldásának ígérete kapcsolódik hozzá.

* * *

A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. február 13–20-i, 87. évfolyam 3–4. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.