Mit lehet ilyenkor mondani?

Az életben előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor szabályosan belénk szorul a szó. Amikor olyasmit látunk vagy tapasztalunk, amit felfogni is nehéz, nemhogy szavakat találni rá. A lelkészi és a püspöki szolgálathoz hozzátartozik, hogy néha extrém nehéz, a mi testünket és lelkünket is bénító helyzetekben is meg kell szólalnunk.

Finn testvérkerületünk, a Mikkeli Egyházkerület püspökének, Seppo Häkkinennek az elmúlt karácsony másnapján volt egy megterhelő szolgálata. Az előző napon teljesen leégett templom helyén, az üszkös maradványok felett kellett prédikálnia. Rautjärvi gyönyörű, száznegyvenegy éves fatemploma karácsony első napján, a reggeli istentisztelet közben gyulladt ki, és égett le teljesen. Mint kiderült, nem egy elszabadult gyertya lángja, nem villámcsapás, nem elektromos zárlat, nem felelőtlen gyerekek óvatlansága okozta a tüzet, hanem szándékosan gyújtotta rá valaki a templomot a karácsonyt ünneplő gyülekezetre. Ráadásul még a kijáratokat is elzárta kötelekkel…

Amikor a lelkész észlelte a bajt, azonnal menekülésre szólította fel a híveket, akik végül valamennyien épségben kijutottak az égő templomból, így – Istennek hála – legalább halálos áldozata nem lett a gyújtogatásnak.

Egy, a hívek számára kedves templom elvesztése alapesetben is megrázó élmény, de ezt az érthetetlen eseményt a gyilkos szándék tette igazán sokkolóvá. Mit lehet ilyenkor mondani?

Meglepő módon a magyar sajtó nagy részének ingerküszöbét nem érte el az agresszív támadás, és csak egyetlen online hírportál írt róla röviden. Pedig ez a terrorcselekmény beilleszthető abba a sorba, amellyel az utóbbi években sajnos egyre többször találkozunk: a világ különböző pontjain egyházi nagy ünnepek békés hívő gyülekezeteire támadnak rá brutálisan. Itt most csak néhány példára utalok. 2017 virágvasárnapján Egyiptomban, Kairótól északra, a Nílus deltájában fekvő Tanta város Szent György-templomában a mise idején követtek el pokolgépes merényletet; huszonhat halálos áldozata és több mint hetven sebesültje volt. 2019 húsvétján Srí Lankán egy összehangolt támadássorozatban három templomot és három szállodát robbantottak fel, összesen több mint háromszáz ember vesztette életét. A múlt év pünkösdjén Nigériában, az Ondo állambeli Owo városában a Xavéri Szent Ferenc katolikus templomot vették célba, és ötven embert öltek meg.

Az ünnepek, az érintett országok és felekezetek sora is hosszú, a trend pedig aggasztó. Eddig főként Afrikában és a Közel-Keleten volt jellemző a keresztyén közösségek elleni támadás, viszont – mint valami fertőző vírus – újabban már Európában is fel-felüti a fejét. A rautjärvi templom felgyújtásában van egy másik nyugtalanító elem is. A feltételezett elkövető ugyanis nem valami iszlám terrorista, nem egy felelőtlen kamasz, hanem egy idős finn férfi volt, aki szörnyű tette után felgyújtotta a templomtól harminc kilométerre fekvő házát is; romjai között a holttestét is megtalálták. Feltételezhetően ugyanúgy zavart elméjű ember lehetett, mint aki a miskolci Deszkatemplomot lobbantotta lángra 1997-ben, és akit mint beszámíthatatlant felelősségre sem lehetett vonni.

Az azonban mégis rossz jel, hogy a mostani zavarodott világban az emberekre nehezedő lelki nyomás, a lefojtott félelmek, a kilátástalanság érzése abnormális reakciókat hívhatnak elő, amelyek pusztítanak, és emberi életeket veszélyeztetnek. Mit lehet ilyenkor mondani?

Amikor Seppo Häkkinen püspök meghallotta a szomorú hírt, a következőt mondta: „Épp amikor a keresztények a világ minden táján Krisztus születését ünneplik, a rautjärviek kedves templomukat siratják. Az épület gyorsan eltűnhet, de a karácsonykor emberként született Isten üzenete megmarad. A Megváltó még ebben a pillanatban is tud segíteni az aggodalmak és félelmek között.”

A püspök a tragédiát követő napon Rautjärvibe utazott, és a romok felett több száz megrendült emberrel együtt közösen imádkozott. Nehéz lehetett szavakat találnia. Áhítatában a templomból egyetlen épen megmaradt tárgyra, a korábban még a torony tetején lévő, de most a földre került keresztre irányította hallgatói figyelmét. Bár a leégett épület helyén minden a pusztulást juttatja eszünkbe, a kereszt mégis az életről beszél. A kereszten ugyan Jézus Krisztus maga is meghalt, viszont golgotai halála a győzelmet hozta el. Győzött az életünkben oly sok szenvedést okozó bűn és a halál felett, és éppen a kereszt adja nekünk, halandó és bűnös embereknek az örök élet esélyét.

A romboló erők és a pusztulás láttán arról lehet és kell beszélni – amint Seppo püspök is tette –, amit nem emészthet meg a moly, a rozsda vagy a tűz: az Isten örök, élő és éltető igéjéről.

* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 5–12–i 88. évfolyam 5–6. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.