Nagymama

Május első vasárnapja anyák napja. Ez alkalomból Koczor Tamás evangélikus lelkész Ráérős történetek című könyvéből ajánlunk egy írást.

– Apuka! Gyere, nézd, kik vannak itt! Azt a lelkesültséget nehéz szavakba önteni. Valóban röpült, ahogy Petőfi írta. Mi a vonattól jöttünk. Azóta sem tudom, hogy vajon váratlanul érkeztünk-e, vagy az a világ a maga jelzésnélküliségével, lassabb információs tempójával még teremtett meglepetéseket. Igazából nem is egyeten esetről szólok, hanem egy jelenségről. Arról a jelenségről, ahogy Nagymama fogadott minket. Ez független volt az évszakoktól, a napszakoktól, a helyzetektől.

Nagymamáékról sok emlékem van. Érdekesen főképpen hangulatok, érzések és ízek. Ahogy a kanál koppan a kakaós bögre oldalán, a vaníliás puding íze, a falusi homokban való mezítlábas lépések simogatása, a galambok búgása, a kávé mellé elszívott cigaretta füstjének keringése, a fagyos ágynemű alatt való felmelegedés, miközben a távoli sötétben a kutyák ugatása egymásnak válaszolt – ezek mind oda kötődnek. Olykor elcsodálkozom, milyen mélyen ülnek ezek az emlékek. Amikor váratlanul találkozom bármelyikkel, torokszorítóan tör rám a sajátos honvágy.

Köztük ez is: ahogy Nagymama fogadott minket. Akkor még nem tudtam, milyen kicsi volt. Nagynak tűnt, akinek ölelésében el lehetett rejtőzni. Kicsisége akkor tűnt ki számomra, amikor megláttam őt egy kórházi lepedőbe göngyölve a Tétényi úton, a halottas ágyán. Akkor leginkább ez ragadott torkon, hogy milyen kicsi.

De ott, azon az udvaron maga volt az elfogadás, a szeretet, a jóság. És ahogy mindez elénk szaladt, magához ölelt – sok minden rendeződött azokban a karokban.

Már nincs élő nagymamám. A hangulatok, érzések és ízek azonban örökre az enyémek. Jó lenne felidéznem az arcát, az arcok emlékei oly könnyen eloszlanak. De a hangulatok, érzések és ízek vigasztalóan köszönnek rám.

Egy idő óta bátortalanul, de még valami kapcsolódik mindehhez. Ha egyszer hazaérek, oda, amiről alig van emberi szó, ami tele van titokkal, csak egy a biztos, hogy Atyánk tölti be jelenlétével, szóval, ha egyszer hazatérek, azt hiszem, így, ezzel a boldog elém szaladással fogad majd Istenem. Nem azért, mert megérdemelném, hanem mert megérkeztem. Talán ezt akarta elmondani nekem akkor Nagymama egész lényével. Vannak dolgok, amelyeket később ért meg az ember. Nem dohányzom, de a kávém körül most mégis mintha cigaretta füstje szállna.

Koczor Tamás: Ráérős történetek
Luther Kiadó, Budapest, 2021. Ára a Luther Kiadó könyvesboltjában vagy webáruházában megvásárolva 3400 forint helyett kedvezménnyel 2720 forint.