Nincs vesztegetnivalónk

Pál apostolt sem előnyökkel, sem fenyegetéssel nem lehetett korrumpálni. És mi hogyan viszonyulunk a megvesztegetésekhez?

Sokat tűnődtem Pál apostol életének egy – pontosabban két egymást közvetlenül követő – epizódján. Az ApCsel 14,8–20 szakaszában Lisztrában látjuk, ahol meggyógyít egy sánta embert, mire az emberek istennek kiáltják ki őt és Barnabást. A következő jelenet, hogy a Pált üldöző zsidók fölhergelik a tömeget, és megkövezik őt. Hogyan reagál Pál? Amikor istenítik, azt elhárítja magától – mondván, hogy ő erre nem jogosult, az imádat egyedül Istennek jár. Amikor megkövezik – amit nehezen, de túlél –, másnap fölkel, és visszamegy a városba, majd tovább hirdeti az evangéliumot. Egy megvesztegethetetlen és megfélemlíthetetlen ember áll előttünk. Mondhatnánk így is: sem előnyökkel, sem fenyegetéssel nem lehet korrumpálni.

Az utóbbi hetekben, hónapokban úgynevezett korrupciós ügyektől hangos a sajtó. Lehet, hogy hangos, de aligha tud elég harsány lenni ahhoz, hogy megdöbbenjünk. Igen nehéz dolga van annak, aki politikai tőkét szeretne kovácsolni a másik korrupciós ügyeiből, hiszen mindennapjaink része, megoldási módja a korrupció. Vagy ha megüti is az ingerküszöböt, és beszélünk róla, rendszerint az esik jól, ha mások visszaéléseiről beszélhetünk – a sajátjainkról legfeljebb dicsekedve.

Kedvesnek tűnő, önmagunkkal szemben engedékeny, „összekacsintós” mosollyal szokás emlegetni azt a bölcsességet, hogy „a korrupció az, amiből kihagynak bennünket”. Már a megfogalmazás is korruptságot sugall: nem a vétség, a visszaélés háborít föl, hanem hogy abból nekünk nem származik hasznunk. Pedig pontosan tudjuk, hogy rossz dolog, és hogy közép- és hosszú távon mekkora kárt okoz, mennyire tönkreteszi világunkat, okosan kitalált, jóra való rendszereinket.

Viszonylag gyakran élek a közösségi közlekedés lehetőségeivel. Túrázások alkalmával az ország eldugottabb szegleteibe is eljutok így. A buszvezetők szinte kivétel nélkül ajánlatot szoktak tenni arra, hogy ha nem kérem a jegyet, akkor olcsóbban elvisznek. Legutóbb ötszáz forint helyett négyszázötvenért utazhattunk volna. Én nyertem volna ötven forintot, ő négyszázötvenet, az üzemeltető társaság veszített volna ötszázat azonnal. De hosszabb távon így torzulnak a bevételi számok, a forgalmi adatok. Veszélyeztetnénk a járatokat, a települések elérhetőségét, munkahelyeket – beleértve a gépkocsivezetőét is. Megéri? Tudjuk, hogy nem. Akkor miért olyan természetes része életünknek?

Úgy tűnik, a probléma az emberi szívben van. Nem az alkalom szüli a tolvajt, hanem a bennünk élő tolvaj vár az alkalomra.

A korrupció latin kifejezés, így a Biblia eredeti héber és görög szövegében nem akadhatunk rá. A Szentírás latin fordításában, a Vulgatában sokszor előfordul, meglehetősen nagy következetességgel egy bizonyos görög szó (fqora) fordításaként. E helyeken romlandóságot, pusztulást, romlottságot jelent. Tehát nem egészen azt, amit mi a hétköznapi beszédben korrupciónak nevezünk, noha annak gyökerére utal.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az Ige ne szólna egyértelműen magának a korrupciónak a jelenségéről. Így például már a mózesi törvényekben azt olvassuk: „Vesztegetésre szánt ajándékot ne fogadj el, mert az ilyen ajándék vakká teszi a világosan látókat, és az igaz beszédet is elcsavarja.” (2Móz 23,8)

Isten nem elnéző – nem néz el, nem néz félre, amikor korrupciót lát. Isten nem korrupt, és nem lehet lekenyerezni. Isten nem toleráns – nem tűri azt, ami nem tiszta –, ahogyan egy jó orvos sem „tolerálja” a betegséget, hanem fölveszi ellene a harcot. És Istennél nincs különbség kis korrupció és nagy között. Mindegy, hogy valaki milliókat fogad el, vagy egy jegyet nem ad ki, vagy protekcióval él a várólista helyett.

Ha ez igaz, akkor fölmerül a kérdés: mit lehet tenni a korrupció ellen? G. K. Chesterton angol íróról tartják azt, hogy a The Times magazinban fölvetett kérdésre – mi a baj ezzel a világgal? – ezt válaszolta: „Kedves uram! Én. Üdvözlettel: Chesterton.” Ha így volt, akkor őt ugyanaz a fölismerés vezette, amely Pál apostolt megvesztegethetetlen és megfélemlíthetetlen emberré tette: a Jézus Krisztusban megtalált tökéletes tisztaság, a tökéletes ajándék öröme. Megfélemlíthetetlen volt – hiszen új, tiszta és örök életet kapott. Megvesztegethetetlen volt – hiszen minden hiányát Jézus gazdagsága, igazsága töltötte be.

A böjti időszak veszi kezdetét. Kiváló alkalom arra, hogy a saját szívünket vegyük alaposan szemügyre. Annak működési elvét. Állandó elégtelenségérzéseinket, megfelelési kényszereinket, aggodalmainkat és félelmeinket, a bennünk levő szeretet beteg torzulását – szívünk korruptságát, töröttségét.

Ha Istennek nem volt mindegy, és Jézus az élete árán is megküzdött az életünk tisztaságáért – „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja” (1Jn 3,8) –, akkor nekünk se legyen mindegy. Ne legyünk elnézők.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2023. február 19–26–i 88. évfolyam 7–8. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.