Példamutatás, avagy morzsák a kosárban

Amikor a teremtésvédelmi munkaterület egyik első aktív megbízására készültem (a 2019-i évi családos táborra), és a tematika összeállításakor keresgéltem valami releváns, megkapó mottót, rátaláltam Albert Einstein egy mélyen elgondolkodtató mondatára: „A példamutatás nem az egyik útja a tanításnak, hanem az egyetlen.” Ez a mondat kísér azóta is a munkámban, mert amellett, hogy a hitelesség és az iránymutatás képességének fontosságára emlékeztet, sokszor kitartásra is sarkall.

Az élet többféle területén és a legkülönbözőbb helyzetekben lehet releváns ez a gondolat, de azt hiszem, mondhatjuk, hogy a teremtésvédelem az egyik olyan terület, amelyhez ennek komolyan vétele nélkül nem érdemes hozzáfogni sem. A teremtésvédelmi munka ritkán ajándékozza meg az embert klasszikus értelemben vett sikerekkel, ellenben annál többször jelent kudarcot, türelempróbát, határfeszegetést vagy éppen ezeknek valamiféle sajátságos kombinációját.

Mégis vannak jó pillanatok. Az Északi Egyházkerület május 28-i kerületi napján a jelen lévő közönség (közösség) újrahasználható poharakból („repohár”) ivott, és újrahasználható tányérokból fogyasztotta ebédjét újrahasználható evőeszközökkel – láthatóan elégedetten és biztonságosan.

Régóta terv, cél, vágy volt, hogy az a hulladékcsökkentési és fenntarthatósági elv, amely most már évről évre megvalósul az egyházunk országos irodájának gyülekezeti és missziói osztálya által szervezett legtöbb eseményen, de a maga legösszetettebb formájában a Tarisznya udvarban, a Művészetek Völgyében, az saját berkeinken belül, a nagyobb egyházi közönségnek is eleven tapasztalat lehessen.

Most, amikor a világjárvány miatt éveken át elmaradt közösségi rendezvények újraindulnak, és lassan, de biztosan változik a hozzáállás, talán megérett a helyzet arra, hogy végre megvalósítható legyen mindez.

A reeszközök – poharak, tányérok és evőeszközök – tartós, de újrahasznosítható műanyagból készülnek és mosogathatóak, nem törékenyek és könnyűek. Egy-egy darab több száz eldobható műanyag társát helyettesíti az életideje alatt (amikor pedig tönkremennek, elhelyezhetők szelektív hulladékgyűjtőben, és feldolgozással újrahasznosíthatók). Anyaguk étel felszolgálására és tárolására alkalmas, kilencvenöt Celsius-fokig hőállók, és jobb minőségűek, mint az eldobható műanyag eszközök.

A reeszközök használatával nem lehet megspórolni a mosogatást, a moslék helyes kezelését, és nem lehet megspórolni a körültekintő előkészületeket sem, de cserébe a rendezvény végeztével nem kell zsákszámra elhordani az ételmaradékokkal szennyezett – vagy részben még töltött – műanyaghulladék-hegyeket, amelyek látványa és tudata minden jóérzésű ember számára tehetetlen kín és borzalom.

A reeszközök nem tökéletesek, és nem adják meg a porcelán, az üveg vagy a fémek klasszikus, minőségi vagy éppen otthonos érzetét, de a különleges kihívásokkal járó helyzetekben jól helytállnak.

Őszintén reméljük, hogy a most beszerzett készletek a kerületi alkalmon és az idei nyári Szélrózsa találkozón túl is sok egyházi – országos, kerületi, megyei és nagyobb gyülekezeti – rendezvényen tudnak majd segíteni a hulladék keletkezésének megelőzésében.

Az Északi Egyházkerület kerületi napját követő héten, amikor egy kedves ismerősömmel beszéltem telefonon, azt mondta nekem: „Hallom, megvendégelted az ötezer embert.” Ha belegondolunk a történetnek abba az aspektusába, ahogyan tanítványként az ember, kezében – az embertömeghez képest mindössze morzsákat tartalmazó – kosárral elindul, mert azt a feladatot kapja, hogy menjen, és ossza szét, és majd lesz valahogy, akkor minden ilyen nagyszabású esemény (és a teremtésvédelmi munka) bizonytalanságába, küzdelmességébe és bonyolult voltába belelátunk.

És rögtön azt is láthatjuk, hogy minden fél részéről mennyire nélkülözhetetlen a bizalom és a hit, hogy mindez működni fog. Bár a kerületi napon szűk ezer ember megvendégeléséről volt szó, azért jó érzés és – nem a klasszikus értelemben vett – siker annak átélése, hogy ma is el lehet indulni, és lehet vinni azt a fontos morzsákat tartalmazó kosarat.

*
A szerző egyházunk országos irodája gyülekezeti és missziói osztályának Ararát teremtésvédelmi munkaágvezetője