A csüggedéstől a hálaadásig

Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.

„Néped üdvözítője te vagy, Istenünk, meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak!” (Óegyházi hagyomány)

Nehéz helyzetekben gyakran előfordul, hogy emberektől várjuk a megoldást. Úgy tekintünk egy vezetőre, mintha messiás lenne, aki minden problémát képes megoldani, vagy azt gondoljuk, a lelkész majd rendbe hozza lelki életünket. S van, amikor csak sóhajtozunk, mert olyan valaki jut mindig eszünkbe, aki már elment: ha ő itt lenne, jóra fordulna ez is!

Az Úr a mi Üdvözítőnk! – tudjuk. De vajon e hitvallás szerint élünk? A bűn mélységében, kilátástalan helyzetekben tényleg őhozzá kiáltunk? S amíg nem jön a segítség, bizalommal várakozunk?

Minden vasárnap az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóban két kiemelt igével találkozunk, amelyet magunkkal vihetünk a következő napokra. Az első a heti ige, a második pedig a vasárnap zsoltárának antifónája (zsoltárverset tartalmazó rövid ének). Most, a Szentháromság ünnepe utáni 19. vasárnapon az evangélikus templomokban az istentisztelet elején a Zsolt 77,12–14.16 hangzik el, és ehhez kapcsolódik a fenti liturgikus mondat.

Olvassuk el a 77. zsoltárt! Megrendítő imádság. A nyomorúságban lévő ember sóhajtása, kiáltása Istenéhez. Lelki tusakodás, melyben a csüggedéstől a hálaadásig hosszú út vezet. Amikor valaki a tekintetét saját magáról és az aktuális helyzetéről Isten nagy tetteire irányítja, akkor dicséretté formálódnak szavai.

Ugye éreztük már úgy, mintha elfelejtett volna minket Isten, mert nincs változás a helyzetünkben, és nem halljuk, hogy szólna hozzánk az igén keresztül? Mibe lehet ilyenkor kapaszkodni?

A zsoltáros emlékezik, és ebből az emlékezésből merít erőt, mert a múlt csodás tapasztalatai a jelen szenvedései közepette is reményteljes jövőt ígérnek. Isten sok csodát tett, van mit felidézni.

Izrael népe messiási várakozásban élt, sokan mégsem ismerték fel Jézusban a Megváltót, mert mást vártak, mint amit Isten készített. Ő ugyanis nem földi mennyországot és problémamentes mindennapokat ad Fia által, hanem bűnbocsánatot és üdvösséget. Minden nehéz helyzetet nem fog megoldani, de mindent megad, amire szükségünk van ahhoz, hogy teljesen az övé lehessünk, és részesülhessünk kegyelmében.

Ne legyen kérdés számunkra az Üdvözítő személye! Mondjuk mi is teljes bizonyossággal: „Néped üdvözítője te vagy, Istenünk, meghallgatod azokat, akik hozzád kiáltanak!”