Az egyetlen Úr imádására összegyűlve

A napkeleti bölcsek történetét veszi végig a 2022. évi ökumenikus imahét. A programsorozatot ezúttal „Láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt” (Mt 2,2) mottóval rendezik meg január 16. és 23. között. Alább a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa (MEÖT) által kiadott imaheti füzet mai napra szóló meditációját és imádságát közöljük.

„…meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt” (Mt 2,11)

Olvasmányok:

• 2Móz/Kiv 3,1–6: Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre
• Zsolt 84: Mily kedvesek a te hajlékaid, ó, seregek ura!
• Jel 4,8–11: Imádjátok azt, aki él örökkön örökké
• Mt 28,16–20: Amikor meglátták őt, leborultak előtte

Meditáció. Amikor a bölcsek távoli hazájukból eljutottak Betlehembe, és látták a gyermeket anyjával együtt, leborulva imádták. Isten közénk jött kinyilatkoztatásának jelenlétében lefelé néz a szem, és meghajol a térd. Hasonlóképpen az égő csipkebokor láttán Mózes eltakarta arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Amikor a tanítványok látták a feltámadt Krisztust a galileai hegyen, csodálkoztak, és zavarba jöttek, mégis imádták. A mennyei liturgiában a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt. Isten jelenlétére megdöbbenéssel, majd rácsodálkozással, végül imádással válaszolunk.

De látunk? Rácsodálkozunk? Valóban imádjuk? Hányszor nem vesszük észre, hogy a szemünk vak Isten jelenlétére! Hogyan imádhatjuk igazságban, ha előbb nem látjuk? Beszűkült látóterünkben túl gyakran csak a saját összekuszálódott dolgainkat látjuk magunk előtt, közben elfelejtjük, hogy Isten mindnyájunknak adta megmentő kegyelmét, és hogy mindannyiunké ugyanaz az egy Lélek, aki egységre vezet. Önteltségünkben gyakran csak a saját törvényeinket és emberi hagyományainkat követjük, nem gondolva arra a szeretetre, amelynek megosztására egy népként kaptunk elhívást, akiket Krisztus vére igazított meg, akik Jézust közös hittel Megváltónknak valljuk.

A Szentlélek által megelevenített közösségekként egyházaink arra hívnak, hogy együtt menjünk a Krisztus-gyermekhez, hogy egy népként imádjuk őt. Az együttérzés Lelke vezet egymáshoz, együtt pedig mindnyájunkat az egy Úrhoz. Csak a Szentlélek vezetését követve leszünk képesek „lélekben és igazságban” való imádatra. Istenben való jövőnk az egység és a szeretet jövője. Amikor e cél felé menetelünk, utunk közben is a Krisztusban való „egységnek” ugyanerről az igazságáról kell bizonyságot tennünk.

Imádság. Irgalmas Istenünk! Te, aki megadtad a vakoknak, hogy meglássák benned Üdvözítőjüket, vezess megtérésre. Irgalmadban vedd el szemünkről a pikkelyeket, és indíts, hogy mint Istenünket és Megváltónkat imádjunk téged. Bajainkban, bűneink terhe ellenére is hadd szeressünk teljes szívünkből! Hadd járjunk együtt, világosságod által vezérelve, egy szívvel és egy akarattal, ahogyan első tanítványaid! A mi urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen rajtunk, hogy együtt magasztaljunk a Lélek közösségében, és bizonyságot tegyünk a körülöttünk lévőknek. Ámen.