Az éneklés hitvallás

Keresve sem lehetett volna jobb mottót találni a mostani Cantate-jegyzetnek, mint a június 13-i két Útmutató-igét. A zsoltáros Dávid vallomása: „Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.” (Zsolt 13,6b) Jakab apostol pedig így tanít: „Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet!” (Jak 5,13)

A mindannyiunkat megviselő tizenöt hónap után – reménység szerint – lecsengőben van a koronavírus-járvány. Ez az írás éneklésről és imádságról szóló énekszövegekből válogat, hogy ki-ki megtalálhassa bennük a helyzetéhez illő szavakat: a mélységét és a magasságét, a könyörgését és a hálaadásét.

Sokak számára olyan lehet a mostani időszak, mint amikor hosszú sötétség után felkel a nap. „Ébredj fel, szívem, vigadj, / Istenednek hálát adj, / Aki néked ád mindent, / S minden veszélytől megment! // Uram, te megtartottál, / Mára felvirrasztottál / Megújult egészségben, / Lelki, testi épségben. // Ezért én most dicsérlek, / Atya, Fiú, Szentlélek, / Hálaadó lélekkel, / Magasztaló énekkel.” (EÉ 97,1–3)

Mások számára még nem olyan napos az ég. Ez a szép régi vers arról vall, hogy a próbatételek segíthetik a hitben való megerősödést. „Gyermekségemtől fogva, Úristen, mindezideiglen / Téged hívtalak én segítségül minden szükségemben; / Mostan is nincsen több bizodalmam sem földön, sem mennyben. // Add meg, Úristen, te szent nevedért, amit tőled kérek, / Szent Fiad által, teljes szívemből, melyért most könyörgök, / Mert csak tebenned bízom, Úristen, míg e testben élek.” (EÉ 79,3.5)

A helyes imádságért is imádkozhatunk. „Tehozzád vinnék, Istenem, / Most minden fájó terhet. / De szólj, miképpen is tegyem, / Hogy nálad kedvet leljek? / Te adj tanácsot, készíts fel! / Imádság élő Lelkével / Te töltsd be kérő szívem!” (EÉ 87,1)

Sokszor Jákób bátorságára is szükségünk lehet a tusakodásban. „Kegyelem ajtaja te vagy, / Én Uram, szívesen fogadj! / El nem bocsátlak tégedet, / Míg meg nem áldasz engemet.” (EÉ 85,5)

Paul Gerhardt fájdalmakból kiragyogó hitvallása ma is példa. „Ki a legnagyobb öröm vagy / És a legragyogóbb fény, / Mely soha sötétben nem hagy / Szenvedések éjjelén: / Vigasztaló, Pártfogó, / Mindenséget fenntartó, / Újjáteremtő Szentlélek, / Neked zengjen ma az ének!” (EÉ 237,1)

Gerhardt segít erőt kérni az új kezdethez is. „Jöjj, tölts be szívet-házat / Hit tiszta fényével! / Teveled áldás árad, / Új élet sarjad fel. / Jöjj, áldott Szentlélek! / Jöjj, AtyaFiú Lelke, / Hogy szüntelenül zengje / Erődet új ének!” (EÉ 238,4)

Az éneklés hitvallás. „Kész most az én szívem néked énekelni, / Kész most jóvoltodért nagy hálákat adni, / És mindenek előtt tégedet vallani, / A te szent nevedet örökké dicsérni.” (EÉ 77,4)

Az imádság és az ének keretbe foglalja a napunkat. „Éneklünk reggel tenéked, / Este imádjuk Szentséged, / Úristen, téged dicsérünk, / Mindörökké téged félünk.” (EÉ 108,2) „Lásd, Urunk, egy nap újra eltűnt. / Ránk borul már az esthomály. / Hajnali himnuszt néked zengtünk, / Most hozzád esti ének száll.” (EÉ 124,1)

Az ének a bensőséges hit megfogalmazására is alkalmas. „Ó, jöjj, megváltó Jézusom, / A szívem néked megnyitom. / Tevéled tér be gazdagon / Az élet és az irgalom. / Szentlelked által járj velünk, / Míg hozzád mennybe érkezünk, / S ott mondunk majd neked / Dicsérő éneket!” (EÉ 137,5)

Bármilyen szenvedésekben van is részünk, hitünk alapjai rendületlenül állnak. „Krisztusé már a győzelem. / Úr égen-földön, mindenen. / S hogy hű tanúként valljuk őt, / Ad minden új nap új erőt. / Halleluja! // Ujjongjon boldog énekszó! / Légy áldott, győztes Megváltó! / Szentháromság egy Istenünk, / Tenéked zeng dicséretünk. / Halleluja! (EÉ 226,2–3)

Írásunk végső kicsengése mi más is lehetne, mint a magasztalás és a reménység hangja. „Ébred a hajnal / Lángsugarakkal. / Ébredő néped, / Istenünk, téged / Áldva magasztal. // Tarts meg a hitben, / Hű szeretetben! / Égi reménység / Lángjai védjék / Néped, Úristen! // Csendül az ének, / Zeng a dicséret. / Túl a homályon, / Földi határon / Vár örök élet.” (EÉ 106,1–3)