Az iszlám – kinyilatkoztatás a keresztényeknek?
Március 22-én naplementekor megkezdődött a ramadán, az iszlám holdnaptár kilencedik hónapja. A muszlimok számára ez a böjtölés időszaka, amikor arra emlékeznek, hogy a hagyomány szerint 610-ben e hónap 27. napján Allah kinyilatkoztatta az akaratát Mohamed prófétának. De vajon mit jelent ez – avagy: jelent-e bármit is – a kereszténység szempontjából? Ennek eldöntéséhez adnak támpontokat Ulrich J. Körtnernek, a Bécsi Egyetem Protestáns Teológiai Kara rendszeres teológiai professzorának asszertórikus állításai, amelyek eredetileg a Lelkipásztor evangélikus teológiai folyóirat 2022/3. számában jelentek meg.
A 2020/21-es téli szemeszterben a Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Karán előadás-sorozatot rendeztek a következő témában: Zsidóság – kereszténység – iszlám: Inter- és transzdiszciplináris perspektívák a vallásközi párbeszédben a három ábrahámi vallás között. 2020. november 3-án Kurt Appel[2] katolikus fundamentálteológus tartott előadást Az iszlám mint kinyilatkoztatás a keresztények számára témájában. Jelen tézisek szerzőjét és Martin Jäggle[3] katolikus valláspedagógust hozzászólásra kérték fel. Appel vitát kezdeményezett arról, lehetséges-e, hogy a keresztények az egyedüli kinyilatkoztatás részeként olvassák a Koránt. Teológiailag lehet úgy érvelni, hogy a Korán a keresztényekhez is szól, de nem azzal a céllal, hogy eltérítse őket a kereszténységtől, hanem hogy lehetőséget kínáljon számukra kereszténységük jobb megértéséhez.
Az alábbi tézisek Appel előadására adott válaszaimat foglalják össze.[1] Nem a tudományos megfigyelés és elemzés távolságából tesznek kijelentéseket, mert az asszertórikus beszéd műfajához tartoznak. Az asszertórikus állítások érvényességet követelnek mindazok számára, akik kijelentik őket, anélkül, hogy objektív bizonyítékkal szolgálnának a [külső] megfigyelő szemszögéből. Vagyis hitvallási jellegűek, de megvizsgálható érvek támasztják alá őket. Mint asszertórikus teológiai állításokat egyértelműen meg kell különböztetni őket a vallástudomány állításaitól és a vallásfilozófiai hipotézisektől.
1. Egyik vallás sem isteni kinyilatkoztatás, hanem a legjobb esetben is az arra adott emberi válasz. A vallások az emberiség kulturális teljesítményei, ezzel szemben a kinyilatkoztatás – ha teológiai értelemben használjuk a kifejezést – Isten önkinyilatkoztatása.
2. Isten kinyilatkoztatásaként minden egyes kinyilatkoztatás – amely tőle származik – az igazság kinyilatkoztatása. A vallás legjobb esetben is csak tanúsítani tudja az igazság kinyilatkoztatását. Az igazságot azonban nem lehet a vallással azonosítani. Ezért nincsen igaz vallás. Keresztény szempontból minden valláshoz hozzátapad a bűn, így a kereszténységhez is.
3. Más teológusokhoz (Markus Mühling,[4] Christoph Schneider-Harpprecht[5]) hasonlóan én is különbséget teszek az igazság kérdése (érvényesség kérdése), a vallások üdvösségre és megváltásra vonatkozó állításainak, ezek egymáshoz való viszonyának szótériológiai kérdése és a tolerancia szociáletikai kérdése között. Számomra a párbeszéd és az együttélés ez utóbbi szinten mozog. Amikor azonban az első két kérdésre kerül a sor, és választanom kell, a válaszom nagyon egyszerű: az iszlám tanítása szerint hitetlennek tartom magam. Sem azt nem hiszem, hogy Mohamed annak az Istennek a prófétája volt, akiben én hiszek, és abban sem vagyok biztos, hogy a muszlimok és én egyáltalán ugyanabban az Istenben hiszünk. Számomra tehát nemcsak az iszlám minden ágában közös hitvallás második része (saháda) – amely Mohamedet Allah küldöttjének vallja – nem érvényes, hanem az első rész sem, amely szerint nincs más Isten, csak Allah.
4. Az ok pedig abban rejlik, hogy én Jézus Krisztusban az egyedüli Isten végérvényes kinyilatkoztatását látom, amelyet semmilyen más kinyilatkoztatás nem múl felül.
5. A vallástörténet szempontjából Mohamed vallása a többistenhittől a szigorú egyistenhit felé fordulásával bizonyára előrelépést jelentett az arab világ számára. Keresztény meggyőződésem alapján ezt visszalépésnek tartom a kereszténység Szentháromság Istenben való hitéhez képest, amely Jézus Krisztus megtestesülésén, halálán és feltámadásán alapul. Az én értelmezésem szerint azokban a kinyilatkoztatásokban, amelyekről Mohamed úgy hiszi, hogy kapta őket, a zsidó és keresztény kinyilatkoztatás tanúságtételére való visszhangját lehet hallani, de nem új kinyilatkoztatást, amely a bibliai tanúságtétel helyébe léphetne.
6. Az EKD 2006-os Világosság és jószomszédság – Keresztények és muszlimok Németországban című kiadványához hasonlóan – amelyet mind a muszlimok, mind a keresztények sokat szidtak – azon a véleményen vagyok, hogy „amilyen értékes lehet a keresztény és a muszlim hit közös pontjainak felfedezése, ugyanolyan világossá válnak a köztük lévő különbségek, ha közelebbről megvizsgáljuk őket. Az egy Istenben való hit megállapítása nem vezet messzire.” (18. o.) Az EKD Keresztény hit és vallási sokféleség protestáns szemszögből (2015) című alapvető tanulmányi anyaga véleményem szerint szintén nagyon helyesen ellenzi „a másik tökéletlenségét elnéző” vallási hermeneutikát, mert sem a kereszténység, sem a judaizmus vagy az iszlám „az elfogadás szempontjából semmit sem nyer azzal a gondolattal, hogy bár a másik kettő is az egy Istenhez tartozónak vallja magát, csakhogy ő lényeges dimenziókban rejtve marad” (65. o.). (Az „ábrahámi vallások” kifejezést is megkérdőjelezhetőnek tartom, mert Ábrahám alakját annyira különbözőképpen értelmezik a judaizmusban, a kereszténységben és az iszlámban, hogy komolyan sem vallástudományi, sem teológiai szempontból nem lehet közös ábrahámi örökségről beszélni.)
7. A kereszténység azt állítja, hogy az egyetlen Isten, aki végső soron a názáreti Jézusban nyilatkozott meg, Izrael Istene. Ez többek között abban nyilvánul meg, hogy a kereszténység Izrael szent iratait a maga két részből álló Bibliájának egyik részévé tette. A Septuaginta mint a zsidó Biblia görög változata, valamint a héber Biblia (Tanakh) a kereszténységben mint Ószövetség kanonikusan érvényes. Igaz, hogy a kereszténység nem vette át a Tanakh felosztását, Ószövetségének szerkezete a Septuagintát követi. A kereszténység azonban változatlan szöveggel vette át a zsidó Biblia mindkét verzióját. Az újszövetségi írások az Ószövetség kommentárjaiként olvashatók, együtt hermeneutikai kört alkotnak. A Krisztus-eseményt az Ószövetség fényében Izrael Istenének végső kinyilatkoztatásaként értelmezik. Ugyanakkor új módon értelmezik az Ószövetséget a Krisztus-esemény felől. Annak, hogy Jézus Krisztus Isten végérvényes és üdvösségszerző kinyilatkoztatása, az ószövetségi írásokból kell igaznak bizonyulnia. Ugyanakkor az Újszövetség azt állítja, hogy az ószövetségi írások végső igazsága Jézus Krisztus által, az ő halála és feltámadása által tárul fel.
8. Az újszövetségi evangéliumok már a názáreti Jézust is az Ószövetség és a Tóra magyarázójaként ábrázolják (vö. Mt 5–7; 11,1–6 par; 23,23–28; Mk 7,6kk; 10,2–12; 11,17; 12,10; 12,26; 12,28–34 par; 12,35–37; Lk 4,16–21). Azt mondják róla, hogy teljhatalommal prédikált, és nem úgy, mint az írástudók. Mk 7 szerint Jézus megszüntette a tiszta és tisztátalan ételek közötti különbségtételt, és minden ételt tisztának nyilvánított (Mk 7,19). Az ószövetségi étkezési szabályok egyik lényeges eleme ezzel eltöröltnek számít. Máté evangéliuma szerint Jézus kijelentette, nem azért jött, hogy eltörölje az ószövetségi Tórát vagy a prófétákat – vagyis a Tanakhot, tehát az Ószövetség egészét –, hanem hogy betöltse a Tórát és a prófétai ígéreteket (Mt 5,17). Máté evangéliuma idézi Jézus szavait: „Mert bizony mondom nektek, hogy amíg az ég és a föld el nem múlik, egy ióta vagy egy vessző sem vész el a törvényből, míg az egész be nem teljesedik.” (Mt 5,18) Az, hogy Jézus betölti a Tórát és a prófétákat, és teljhatalommal hirdeti Isten országának eljöttét, nem jelenti azt, hogy megváltoztatja az ószövetségi szövegeket, vagy hamisnak nyilvánítja azokat. Isten országát nem e szövegek megkerülésével, hanem azokra hivatkozva hirdeti, miközben persze új módon értelmezi őket. Bár a Tóra beteljesítése annak hatályon kívül helyezését is jelentheti, amint az Mk 7-ben látható, de azt nem, hogy más írásokkal váltanák fel.
9. Kiemelkedő teológiai jelentőséggel bír az a tény, hogy bár vannak keresztény kommentárok az ószövetségi írásokhoz – és ilyen kommentárokat, mint mondottuk, már az Újszövetségben is találunk –, a keresztények mégsem szerkesztették át az ószövetségi szövegeket. A Jézusba mint Messiásba vetett hit elválasztja a keresztényeket és a zsidókat. A keresztények hite, hogy a világ üdvössége a zsidó Jézusban dől el, egyúttal összeköti a keresztényeket a judaizmussal. De az Újszövetség vagy a kereszténység sehol sem állítja, hogy azoknak a zsidóknak, akik nem lettek Krisztus-hívők, hamis vagy meghamisított szövegük, illetve hamis bizonyságtételük lenne a kinyilatkoztatásról.
10. A kinyilatkoztatás témáját és az írásos tanúságtétel kérdését vizsgálva alapvető különbség mutatkozik egyrészt a judaizmus és a kereszténység, másrészt a kereszténység és az iszlám, valamint az iszlám és a judaizmus viszonya között.
11. A Mohamed által hirdetett üzenet úgy tekinti magát, mint az isteni kinyilatkoztatás korábban hirdetett hagyományának részesét. Mindenesetre előveszi a zsidó és a keresztény hithagyományokat, de úgy, hogy helyesbíti és átalakítja őket. A kereszténységgel ellentétben Mohamed, a Korán és az iszlám Korán-exegézis számára alig játszik szerepet az ószövetségi hagyomány eredeti megfogalmazása. Ugyanez vonatkozik az újszövetségi hagyományra és annak a Koránban és a Korán-exegézisben való befogadására is. Ahelyett, hogy az Ó- és Újszövetség eredeti szövegeivel alaposan foglalkoznának, a tahríf, a Szentírás meghamisításának vádját intézik a zsidók és a keresztények ellen.
12. „Ha úgy tekintünk a Koránra, mint egy olyan közösségnek hirdetett szövegre, amelyben többek között zsidó és keresztény meggyőződés is található, akkor a szövegben olyan diskurzusok ismerhetők fel, amelyek átveszik és újraértelmezik a keresztény és zsidó hagyományokat.” (Marx 2009, 172. o.) Az átvett hagyományok azonban a Korán kontextusában teljesen új profilt kapnak, anélkül, hogy ezt az ószövetségi és újszövetségi szövegekkel kapcsolatos alapos munkával bizonyítanák.
13. Aki az Ó- és Újszövetség írásaiban hiteles tanúságot lát az egyetlen Istenről és az ő kinyilatkoztatásának történetéről, az aligha tudja majd új kinyilatkoztatásnak tekinteni e szövegek átértelmezését. Én semmi esetre sem tudom.
[1] Eredeti megjelenés: Körtner, Ulrich H. J. 2021. Islam als Offenbarung für Christen? Eine Thesenreihe. Zeitschrift für Religion und Weltanschauung, 84. évf. 2. sz. 101–105. o. A szerző a Bécsi Egyetem Protestáns Teológiai Karának rendszeres teológiai professzora. A fordítás az Evangelische Zentralstelle für Weltanschauungsfragen (EZW) képviselője, dr. Kai Funkschmidt szíves engedélyével jelenik meg.
[2] A Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Karának rendszeres professzora. – A ford.
[3] A Bécsi Egyetem Katolikus Teológiai Karának nyugalmazott valláspedagógia- és kateketikaprofesszora. – A ford.
[4] A betheli Kirchliche Hochschule rendszeres professzora. – A ford.
[5] A Badeni Evangélikus Tartományi Egyház nyugalmazott képzési referense, korábban São Leopoldóban (Brazilía) az evangélikus teológiai főiskola gyakorlati teológiai professzora. – A ford.
Hivatkozott művek
- Christlicher Glaube und religiöse Vielfalt in evangelischer Perspektive. Ein Grundlagentext des Rates der Evangelischen Kirche in Deutschland (EKD). Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, 2015. Web: www.ekd.de/ekd_de/ds_doc/christlicher_glaube.pdf (Letöltés: 2021. február 15.)
- Klarheit und gute Nachbarschaft. Christen und Muslime in Deutschland. Eine Handreichung des Rates der EKD. Hannover, 2006. (EKD-Texte 86.) www.ekd.de/ekd_de/ds_doc/ekd_texte_86.pdf (Letöltés: 2021. február 15.)
- Marx, Michael 2009. Exegese V. Islamwissenschaftlich. In: Oda Wischmeyer (szerk.): Lexikon der Bibelhermeneutik. De Gruyter, Berlin. 171–173. o.
A Lelkipásztor evangélikus teológiai folyóirat megvásárolható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., üllői út 24.) és webáruházában, továbbá nyomtatott és digitális formában is előfizethető a kiadó honlapján keresztül. Ugyanitt a folyóirat korábbi évfolyamainak lapszámai is megtalálhatók.