A csend nem egyenlő a némasággal

Böjt 2021 – Sorozatunkban a Szélrózsa Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó szervezői által írt meditációkat olvashatják. Pápai Attila a 2022-ben megrendezésre kerülő találkozó helyszínét biztosító Gyulai Evangélikus Egyházközség lelkésze. Alábbiakban az ő írása segíti az elcsendesedést.

Csendben hajlítom a drótot. Legalább hat–nyolc alkalommal ismétlem meg a mozdulatsort, az ujjbegyeim kipirosodnak, majd kifehérednek. Tavaly ilyenkor festettem meg a hatalmas karton szívet. Most újra elővettem, hogy felrögzítsem a templom bejáratának a rácsára. Szavak nélkül hirdeti a forgalmas utcán minden járókelőnek a közösségünk szeretetét és együttérzését.

A csend nem némaság. A némaság számomra inkább passzivitást hordoz, a csend pedig valami egészen különleges aktív nyitottságot. A templomunk nem néma. Csendes, de mégis hirdeti az Isten emberszeretetét.

A sok panaszunk és jajgatásunk között Isten alig észrevehető, csendes csodájaként élem meg, hogy bár a karton szív mögött ott lóg a rácson a lakat, és átalakult, megváltozott a módja, de az igehirdetés nem szűnt meg. Az evangélium új utakat talált.

A csendben hallatszik a legjobban a kiáltás. A hangzavarban a hangom csak egy a sok közül, de a csendben mindenki felfigyel rá. Azt szeretném, ha a csendemben Isten hallana meg.

De a böjt ötödik vasárnapjának zsoltárát sokszor még a csendben is csak halkan, bátortalanul suttogom: „Ítélj meg, Istenem!” (Zsolt 43,1)

A böjti csendben lehetőségem van végiggondolni a hibáimat, vétkeimet és bűneimet. Ez nem kellemes, biztosan meggyötörnek a gondolatok: mit tehettem volna másként, kit bántottam, hol okoztam sérülést?

De fel is kiálthatok a csendben, ahogyan arra Ézsaiás biztat, amikor a helyes böjtről tanít az igaz istentisztelet kapcsán: „Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok!” (Ézs 58,9)

<p

Nincs félnivalóm. Ez az ítélet nem a bírói kalapács hangos koppanása, miután elhangzott a bűneim miatt megítélt büntetés. Az Ő ítélete életre hív. A golgotai kereszten felhangzó kiáltásban az Isten Fia mondta ki felettem is az élet ítéletét: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” (Lk 23,34)

Ez a megbocsátás a szabadítás. Fellélegzés a bűnöktől való gyötrelemből és az ítélettől való félelemből az élet szabadságára. A bűn és halál bénító némasága ennek a tudatában változik a nagyszombat húsvét hajnalt váró csendjévé, ami után felhangozhat majd az életet jelentő hitvallásunk: Jézus feltámadt, valóban feltámadt!