Csak ezt ne!
Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.
„Uram, ne vond meg tőlem irgalmadat, szereteted és hűséged őrizzen szüntelen!” (Zsolt 40,12)
Mindennapi életünkben sokszor találkozunk azzal, hogy ami eddig természetes volt, az – a gazdasági helyzet vagy személyes események hatására – megváltozik. Nem tart tovább, mert a másik fél visszavonja, amit addig adott, legyen szó ránk áldozott időről, tettekben megnyilvánuló szeretetről vagy anyagi juttatásokról. Nehéz megélni ilyenkor a veszteséget, még akkor is, ha utólag felismerjük, milyen kivételezett helyzetben voltunk eddig.
A 40. zsoltár Dávid hálaéneke, aki megtapasztalta Isten szabadítását és kegyelmét élete legnehezebb helyzeteiben is: amikor Saul elől menekült (1Sám 24), vagy amikor súlyos bűnt követett el (2Sám 11). Most is csak Istenhez tud kiáltani. Azt kéri, hogy Isten változatlan szeretettel és irgalommal vegye őt körül, mert ha így lesz, akkor bármi történjék is, tudhatja: jó kezekben van.
Előfordulhatna olyan, hogy Isten megvonná tőlünk irgalmát? Idézzünk fel két elgondolkodtató példát!
Saul Izrael első királya volt, de engedetlensége miatt Isten elvetette őt: nem tekintette többé királynak, és az Úr Lelke is eltávozott tőle (1Sám 13,14; 15,23; 16,1.14). Megrendítő látni, hogy egy ember, aki kiválasztott volt, hogyan jut el a teljes pusztulásig…
Jézus egyik példázatában a megbocsátást az adósság elengedéséhez hasonlítja (Mt 18,21–35). A király elengedi a szolga tartozását, aki viszont nem teszi meg ugyanezt szolgatársával. Megrendítő olvasni, hogy a hóhérok kezére kerül, míg meg nem fizeti tartozását. Elveszítette a kegyelmet, amelyet már megkapott…
Dávid tudja, hogy Isten mindenható, tehát bárhogy dönthet, de azt is tudja, milyen nagy szíve van az Úrnak, ezért hivatkozik szeretetére és hűségére (a Károli-fordítás szerint kegyelmére és igazságára). Ő az, aki megőrizhet a bajban, ő az, aki megtarthat bukásaink ellenére is, és ő az, akinek segítségével hűségesek maradhatunk hozzá.
Legyen ez a zsoltárvers most a mi szívből jövő kiáltásunk is!