Elmenni a falig

Szeressétek ellenségeiteket! Botrányos mondat volt már Jézus korában is, és mind a mai napig az. Botrányos annak, aki épphogy a gyűlöletkeltésben érdekelt.

Jézus kérdez, Jézust kérdezik, Jézus kérdéseket indít el bennünk. Amikor elmondja hallgatóinak az irgalmas samaritánus példázatát, a végén ezt kérdezi a törvénytudótól: „Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” (Lk 10,36) Fent megjelölt igeszakaszunkban nincs ilyen kérdés, ezzel együtt megkérdezhetjük magunkat bátran: de ki is az én ellenségem? E nélkül a kérdés nélkül és persze ráfelelő őszinte válasz nélkül ugyanis személytelenné válik a történet, elveszti valódi tétjét. A kérdés elgondolkoztató, és arra késztet, hogy tükörbe nézzünk, meglássuk benne igazi arcunkat, ugyanakkor felfedezzük ellenségünk felsejlő arcát is.

Ki az ellenségem, akinek szinte a léte is zavar, nemhogy a gesztusai, a mondatai, tettei? Ki az, akit mindezen visszásságok ellenére szeretnem kellene a gyűlölet helyett? Nehéz kérdés, nehéz válasszal. Mert elszoktunk attól, hogy szembesüljünk a közelséggel, az érintettséggel.

A távoli ügyekkel, a messze zajló történésekkel összefüggésben magabiztosabban nyilatkozunk: mintha tudnánk a megfejtést. De sunyin csendben maradunk a kérdés hallatán: ki az ellenségem, nekem, most? Akit szeretnem kellene.

Ez ugyanis a jézusi üzenet. Sőt ahogyan egy korábbi gondolatmenetében Ferenc pápa aláhúzta: Jézus nem lehetőségként említette az ellenség szeretetét, hanem parancsként. Amelynek a megvalósulása a feltétele az irgalmasság kultúrája megszületésének. Jézus az, aki a Lélek által képessé tehet erre a szeretetre, méltóságra. Csak így állhatunk bele az ellenségszeretet dinamikájába a gyűlölet és a bosszú helyett. Micsoda esély ez a változásra és a változtatásra! Nem visszaütök, nem haragszom, nem olajat öntök a tűzre, nem tetézem a bajt, hanem megbocsátok, és szeretek az agapé feltétel nélküli szeretetével. Ez nem más, mint elmenni a falig, ahogyan egy bencés szerzetes hangsúlyozta egy igei reflexiójában. Mai küldetés ez: jézusi úton járva elmenni a falig. A határig. Ameddig emberileg lehet. Ez a fal maga az ellenségszeretet. A jézusi etika csúcspontja. Nem lehetőség. Parancs. Nem egy opció a sok közül, nem egy szorgalmi házi feladat csak gyűjtőknek, haladóknak. Több mint elvárás. Parancs.

Elmenni a falig, megbocsátásig: az Isten országa itt kezdődik. Ahol a harag, a bosszú, a kicsinyesség, a megalázás, a visszavágás, a megkülönböztetés lenne emberileg logikus, de a mennyei parancs felülírja ezt. Micsoda fordulat ez! Micsoda feje tetejére állított következtetés! Amely képes a békére, békességre, megbékélésre, kibékülésre és egy merőben új felállásra a status quóval szemben. Képes egy új rendet hirdetni az elnyomó hatalmakkal szemben, annak mintegy alternatívájaként. Szeressétek ellenségeiteket! Botrányos mondat volt már Jézus korában is, és mind a mai napig az. Botrányos annak, aki épphogy a gyűlöletkeltésben érdekelt. Botrányos annak, aki a megosztottságban, a megbélyegzésben, az álbéke meghirdetésében érdekelt. Botrányos annak, aki a kölcsönösség ősi elvét hangoztatja, a szemet szemért, fogat fogért tanítását: azt szeretem, aki engem is szeret, és aki engem gyűlöl, azt én is gyűlölöm.

Martin Luther King Jr. igehirdetése mit sem vesztett az aktualitásából. Sajnos. A Love your Enemies [Szeresd ellenségeidet – a szerk.] című felkavaró beszédében arról is szól a baptista lelkipásztor, hogy az a fajta agapészeretet, amelyre Jézus meghívja a követőit, képes megváltoztatni a másikat.

A gyűlölet romba dönti azt is, akit gyűlöl, és azt is, aki gyűlöl. Egyszerűen lerombolja, szétrombolja mindkét felet. Ennek az alternatívája a kreatív ellenségszeretet. Ha ugyanis utálsz valakit, nem tudod megváltoztatni; csak akkor válsz képessé rá, ha szereted.

Sőt az ember nem azért szereti a másikat, mert ilyen vagy olyan, hanem azért, mert Isten szereti azt a másikat, éppen úgy, ahogyan téged és engem. Feltételek nélkül. Ebben is ott áll előttünk a Mester. Aki nemcsak beszélt az ellenségszeretetről, de meg is valósította azt. Életének minden egyes pillanatában, sőt haláltusájában is a kereszten, amikor imádkozott ellenségeiért. Ő, aki éppen a gyűlöletbe, a hatalomimádatba, a féltékenységbe, a törvényeskedésbe, az ellenségszeretet meg nem értésébe halt bele. A szemet szemért ősi átkába, a kölcsönösség félreértelmezésébe. Óriási vigasztalás, hogy van más út. Válasszuk a keskeny, szelíd, hatalom nélküli utat! Az agapé útját. Menjünk el a falig! Ő is ott van.

***
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. szeptember 11–18–i 87. évfolyam 35–36. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.