Gyógyulás és szabadulás
Gondolatok a heti igéről
Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.
„Gyógyíts meg, Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok…” (Jer 17,14)
A testi fájdalom arra késztet, hogy Istenhez kiáltsunk. Gyógyulást kér a krónikus betegségben szenvedő és az is, aki csak elkapta az évszakra jellemző kórt. Szabadulásért könyörög az, akinek bajára a tudomány nem tud gyógymódot, s az is, akinek alacsony a fájdalomküszöbe, pedig a betegsége nem súlyos.
Ha fellapozzuk Jeremiás könyvét, megdöbbenünk, mert ez a mondat nem a betegágyon hangzik el, hanem a küszködő próféta imádságából való. Isten már az elején egyértelművé tette, hogy nehéz küldetésre hívja őt: ítéletet hirdetni a nép felett, amely letért az Úr útjáról, és beszélni Jeruzsálem pusztulásáról. Kemény beszéd ez, nem léleksimogató prédikáció. Mennyivel egyszerűbb lenne olyat mondani, amit tapsolva fogad a hallgatóság!
Telnek az évek. Jeremiás fájó szívvel, sok viszontagság közepette hirdeti, amit Isten rábízott, és nem történik semmi. Nem tér meg senki, de nem is jön a nagy veszedelem. És ő csak mondja, mondja…
Isten embere szenved, mert olyan terheket hordoz, amelyeket egyre nehezebben tud elviselni. Belelát a Mindenható terveibe, és a közeli pusztulás utáni távoli jövőt várja. A biztos rossz időpontjának bizonytalanságában szolgál, és gúnyolódók céltáblájaként tölti napjait. S belebetegszik ebbe a szörnyű helyzetbe.
A lélek nyomorúsága igazán tud fájni.
A bűn terhe – a magunké és a másoké – képes mázsás súlyként ránk nehezedni.
Isten szavának komolyan vétele hozhat megrendítő küzdelmeket.
A testi betegségek és a lelki vívódások közepette egyaránt eljuthatunk erőnk végéig.
Drága Testvérem! Bármivel is küzdesz most, kiálts az Úrhoz gyógyulásért és szabadulásért!