Igazságot!
Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.
„Ítélj meg, Istenem, és légy pártfogóm a hűtlen néppel szemben, ments meg az alattomos és álnok emberektől!” (Zsolt 43,1)
Amikor őszinte szeretettel viszonyulunk másokhoz, és cserébe bántásban, megszégyenítésben, támadásban van részünk, akkor könnyen feltör a szívünkből: „Szolgáltass nekem igazságot, Istenem…!” – így hangzik heti zsoltárunk eleje a revideált új fordítás szerint. Az igazságtalanság, szeretetlenség, önzés mindig fáj, de akkor különösen is, ha olyan – családi, baráti, egyházi – közegben tapasztaljuk, ahol a köztünk lévő közeli kapcsolat vagy a hívők jóságába vetett hitünk miatt jóra számítottunk.
Van azonban olyan helyzet is, amikor mi válunk hűtlenné, alattomossá, álnokká mások számára, s valószínűleg ők kiáltanak Istenhez, hogy álljon ki mellettük. Milyen szomorú, ha ezt rokonunk, barátunk, testvérünk éli át miattunk!
Böjt ötödik vasárnapja a zsoltár kezdő szava alapján a Judica, azaz ítéletvasárnap nevet kapta. Az oltár előtti felolvasásra kijelölt ige (Jn 8,48–59) arról szól, hogy a zsidók támadják Jézust, és azzal vádolják, hogy ördög van benne.
A vita a templomban zajlik, nem sokkal azután, hogy a farizeusok és írástudók odavittek Jézus elé egy házasságtörő asszonyt. Kétségtelen, hogy a nő bűnös, Jézus azonban kijelenti: annak van joga az első követ rávetni, aki bűntelen. Szépen eloldalognak hát a vádlók. Az asszony szabad!
Aztán kezdetét veszi a vita. Megkérdőjelezik Jézus bizonyságtételének valódiságát és az élő Istennel való kapcsolatát, majd köveket ragadnak. Meg akarják kövezni Isten Fiát, a bűntelent…
Közeleg az isteni igazságszolgáltatás, de az nem emberi mérce szerint történik. Nem az lesz az alapja, hogy kinek mi jár a cselekedetei alapján. Az Isten igazsága van kibontakozóban. A bűntelen Jézus bűnhődik a bűnös helyett. Az számít, hogy hiszed-e: érted halt meg, téged váltott ki a bűn rabságából!
Szolgáltass nekem igazságot, Istenem! A te igazságod szerint bánj velem! Az Úr Jézus érdeméért könyörülj rajtam!