Ige testnek és léleknek

Hányféleképpen lehet az igei üzenetet befogadni? Miért kellett Ezékiel prófétának a szent tekercset lenyelni? Hogyan kapcsolódik össze az úrvacsorai ostya és a több mint kétezer-hatszáz éve élt próféta tette? Mi az összefüggés a szervezetünkben létező mikrobiom és Isten elhívása között? Népszerű teológia rovatunk e cikkében többek között ezekre a kérdésekre is választ kapunk.

„A hit hallásból van” – olvassuk a Római levélben (10,17). Az evangélium élő hangja (viva vox evangelii), amely Luther szerint minden egyebet megelőz, a fülünkön keresztül ér el hozzánk, a hallószerv közvetítésével éri el agyunkat, szívünket és lelkünket. Az olvasás képességének széles körű elterjedésével napjainkban már nem a hang az elsődleges inger; a rendszeres bibliaolvasó számára az ige vizuális befogadása többnyire megelőzi az igehallgatás akusztikus élményét.

Létezik azonban befogadás a látáson és a halláson túl is – erről tanúskodik néhány talányos igeszakasz, amelyek arról szólnak, hogy a szent szövegek egyenesen a gyomorban találnak elsődleges „értelmezésre”.

Amit előbb ért a gyomor

Ezékiel prófétai elhívásában, egyes értelmezések szerint beavatásában (Ez 2,8–3,3) és a Jelenések könyvében (Jel 10,8–11) egyaránt találkozhatunk a szent tekercs, illetve a nyitott könyvecske lenyelését megparancsoló isteni felszólítással. A hang mindkét esetben prófétálásra, Isten igéjének hirdetésére hív fel, a feladat teljesítésének első követelménye azonban nem a beszéd, hanem az ellentettje, az isteni szó, a szent szöveg befogadása.

Nem tisztán szellemi interiorizációról, értelmezési folyamatról és megértésről van szó: az isteni üzenet belsővé tétele testi-fizikai szinten, az élő anyagban megy végbe, a megértés az első, az érzéklet, az érzékszervi benyomás (a szájban érzett édes íz, illetve a gyomorban érzett keserűség) csak ezután következik.

Szólásaink, közmondásaink, nyelvünk ősi rétegei még őrzik azt a tudást, amellyel a bibliai szövegekben találkozunk: egy megoldhatatlannak tűnő probléma „hasfájást okoz”, bölcs belátás hiányában bizonyos helyzeteket „hasunkra ütve” oldunk meg, vagy ha nincs idő huzamosan tépelődni, akkor „hasból” vagy „zsigerből” adunk választ egy-egy fogós kérdésre. Ezeket a sajátosan testi reakciókat általában kevésbé becsüljük, mint a racionális megfontoláson alapuló döntéseinket, holott az élet sikeres folyatatásában, a helyzetnek leginkább megfelelő döntések meghozatalában legalább akkora szerepet játszanak, mint az agyműködésnek köszönhető (a téves ítéletalkotásnak sokkal inkább kitett) spekulatív bölcsesség.

A modern élettudományokat napjainkban egyre intenzívebben foglalkoztatja az emberi tápcsatorna felépítése és működése; ezt a csatornát nemritkán „második agynak” is nevezik, de „elfelejtett szervként” is hivatkoznak rá olykor. Az emberi bélrendszerben tenyésző apró lények (baktériumok, gombák, vírusok) alkotják az úgynevezett mikrobiomot, amely nem csupán a tápanyagok megfe-lelő lebontásában, de a hormonháztartás szabályozásában, valamint az immunválaszok kialakításában is nélkülözhetetlen szerepet játszik. A mikrobiom az emberi élet első néhány évében alakul ki, az emberrel egész élete során együttműködő szimbionták ekkor kolonizálják a tápcsatorna különböző szerveit. A kezdetben idegen élőlények az ember testi sejtjeivel összjátékba kerülnek – a jó életminőség záloga e két, kezdetben idegen világ harmonikus együttműködése.

A mikrobiom bonyolult működéséről ma még viszonylag keveset tudunk, de feltételezhető, hogy bizonyos betegségek, sőt az ember kedélyállapot-változásainak okai is részben e rendszerben keresendők. Ez a „második agy” az információfeldolgozás olyan rejtett szerve, amelynek működésére a racionális válaszok felsőbbrendűségének bűvöletében ritkán reflektálunk.

Ezékiel próféta elhívás- vagy beavatás történetében az engedelmesség próbája a tekercs – az írott formában rögzített szöveg – totális befogadása. A prófétának le kell nyelnie valamit, amit az Isten nyújt neki. Erről az első említéskor még definiálatlan „valamiről” hamarosan kiderül: a legkevésbé sem ennivaló – semmilyen tulajdonságában sem hasonlatos például a papok által rituálisan elfogyasztandó áldozati húshoz, azaz semmiképp sem beszélhetünk szok-ványos, a hagyományoknak megfelelő beavatási rítusról.

Ugyanakkor nem is az elhívás történeteket jellemző tiszta vízió vagy audíció: a befogadás aktusa ugyanis teljesen hét-köznapi, nagyon is valóságos fizikai érzeteket ébreszt a prófétában. Ahogy az isteni kéz kibontja az iratot, Ezékiel számára láthatóvá válik, hogy a tekercs mindkét oldala jajszóval és panasszal van teleírva, így joggal várhatja, hogy kimondottan kellemetlen fizikai élményben lesz része. A tekercs azonban édesnek bizonyul, olyan édesnek, mint a méz.

Mielőtt az írott szöveget megértené a rendszerező elme, a gyomorban már kezdetét veszi az információfeldolgozás, az engedelmes test érti meg elsőként az isteni feladatot. Miközben saját maga szenved (Ezékiel a tekercs megevését követő hét napot összetörten kuporogva tölti el, a Jelenések könyvében pedig a próféta gyomra válik keserűvé), az Isten igéjével való lehető legbensőbb, legszemélyesebb találkozás édes ízérzettel tölti el a szájat: a gyomor az agy felé fájdalomcsillapító üzenetet küld.

Ezékiel Izrael eljövendő sorsát, a ránehezedő ítéletet, illetve az isteni kegyelem elővételezését fizikailag tapasztalja meg, erre a teljes testi-lelki transzformációra van szüksége új önazonosságának megszületéséhez, a prófétai megszólalás nehéz felelősségének vállalásához.

Isten és az emberi test

A modernség utáni, technikai utópiákat kergető, a természettől messzemenően elidegenedett kor megélőiként hajlamosak vagyunk Istenhez fűződő viszonyunkat a véges és esendő test határain túl elképzelni, az Istennel való találkozást a testiségtől függetleníteni. A test és a lélek szétválasztásának filozófia- és teológiatörténeti toposza túl mély nyomot hagyott gondolkodásunkon ahhoz, hogy a test teremtett, sebezhető valóságát ne egyszerűen a bűn hordozójaként, ne olyan terhelő kellékként lássuk, amelytől a halál után egyszer és mindenkorra megszabadulhatunk.

Sem a szenvedés, sem az öröm nem független a testtől – ha hihetünk az ősi eredetű megfigyeléseknek, egyszersmind a kortárs biológia tudományosan bizonyított felismeréseinek és hitelt érdemlő fel-tételezéseinek –, mindkét érzület, szenvedés és öröm a zsigerekben képződik meg, s csak ezután válik elgondolhatóvá, illetve elbeszélhetővé.

Az úrvacsora során elfogyasztott (többnyire szent felirattal ellátott) ostya egyesíti magában az Ezékiel-történetben kibomló jelentésrétegeket: Isten Fia megtöretett testével táplál bennünket, ez a táplálás pedig egyszerre fizikai és szimbolikus. Az elfogyasztott étel fiziológiás, élettani változást okoz, egyszersmind a pszichés, érzelmi és spirituális átalakulás eszköze. A táplálás és az evés nem pusztán fizikai vágyak teljesülése, de Isten odaadó szeretetének és az ember Isten iránti elfogadó szeretetének legmagasabb szintű megtapasztalása is.

Isten komplex gondviselése

Isten nem csupán agyunkhoz vagy szívünkhöz, de teljes valónkhoz: a bennünk élő élet teljességéhez szól, ahhoz a legbensőbb valósághoz, ahol összeér minden élet, a külső belsővé válik, a belső pedig elindul a kiválasztódás útján, hogy hatását a testen kívül fejtse ki.

A szó nem csupán éteri rezgés, amely gondolkodásunkat alakítja, de Istennek a fizikai világban testet öltő, megtapasztalható megnyilvánulása is egyben. A zsigereinkbe táplált Ige, a megemésztett szó folyamatosan alakítja életünket, behatol legbelsőnkbe, kormányozza döntéseinket, befolyásolja gondolatainkat, alakítja hangulatunkat és a világhoz való viszonyulásunkat. Igazságának súlya összetör, megbocsátó kegyelme azonban felemel, hogy képesek legyünk a legbelső világunkban elsődlegesen feldolgozott szó újbóli kimondására, a bensővé vált üzenet mások számára való újrakódolására, továbbadására, hallhatóvá tételére.

***

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. december 18–2023. január 1-i 87. évfolyam 49–50. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a  e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.