Isteni eledel – testnek és léleknek

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.” (Zsolt 145,15)

„A teremtett világ dicséri az Urat” – ezt a feliratot olvashatjuk a 145. zsoltár felett. Kétségtelen, hogy a teremtett világ a puszta létével dicséri Teremtőjét, de vajon az ember is ugyanezt teszi-e? Meglátjuk-e, megéljük-e, szavakba öntjük-e, hogy fenséges az Úr, és jóságának köszönhetünk mindent? A növény- és állatvilág Isten gondoskodása révén hozzájut mindahhoz, ami a növekedéshez, táplálkozáshoz szükséges, de vajon mi, emberek is őrá hagyatkozunk-e mindenben?

Amikor hiányt szenvedünk, Istentől várjuk-e a segítséget? Őrá nézünk-e várakozva, vagy inkább magunk próbálunk kiutat találni, betölteni bármivel az űrt, csillapítani a testi-lelki éhséget?

S ha ránézünk, türelemmel várakozunk-e addig, amíg eljön az ideje, hogy megadhassa? Hisszük-e azt, hogy az ő gondoskodó szeretete időzíteni is tud, vagy azonnal akarjuk, hogy megadja a testi-lelki eledelt?

Mivel táplálkozunk? Egészségtelen gyorsételekkel vagy Isten főztjével? Testünket és lelkünket azzal tápláljuk, ami Istentől jön, vagy valami egészen mással? Akkor tudjuk teljes szívből dicsérni Istent, ha a tőle kapott eledelre várunk, és éltető ajándékai által növekedünk.

Ezen a vasárnapon, amikor sok gyülekezetben hálát adnak a betakarított terményekért, az oltárra tett gyümölcsök, zöldségek puszta látványukkal, zamatos ízükkel hirdetik a teremtő Isten jóságát. Dicsérjük mi is az Urat, és fogyasszuk naponta az ő gondviselésének gyümölcseit! Legyen a heti ige emlékeztető erre, és imádságunkba foglaljuk bele mindennap a 145. zsoltárt is!