Jó hír a „gyüttmenteknek”
Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.
„Nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.” (Ef 2,19)
Ha turistaként idegen országban járunk, felkeressük a látványosságokat, és olykor – közös nyelv híján – mókás helyzetekbe bonyolódunk. Ha új városba költözünk, lelkesen ismerkedünk mindennel, és bízunk abban, hogy hamar beilleszkedünk az új közösségbe. Ha ez a váltás például a háború miatt következik be, és az új otthon csak ideiglenes menedékhely, akkor nehéz megélni a jövevénységet.
Az apostoli korban a hívőket „zsidókeresztény” vagy „pogánykeresztény” névvel jellemezték, attól függően, ki milyen háttérből jutott hitre. A zsidók közel voltak Istenhez, hiszen választott népként évszázadokon át sok mindent tapasztaltak Isten jelenlétéből, hatalmából – az evangéliumot hallva el kellett fogadniuk: Jézus a megígért Messiás, és a benne való hit nélkül nincs üdvösség! A pogányok távolinak számítottak, hiszen nekik az is újdonság volt, hogy egy Isten van, nem sok istenség; ha megtértek, megkeresztelkedtek, csatlakozhattak ők is a gyülekezethez. E két csoportról ír Pál Ef 2,11–22-ben, ahonnan a heti igénk van.
Isten országában nem számít a múlt, mert az Úr közelieket és távoliakat egyaránt vár. Ott mindenkinek helye van, aki Krisztusnál keres menedéket – függetlenül attól, hogy vallásos családban nőtt fel, és pici korától kezdve járt templomba, vagy sokáig a világi eszméket követte, és csak felnőtt korában találkozott az evangéliummal.
Aki Krisztusé, az „polgártársa a szenteknek és háza népe Istennek”. Aki polgár, annak jogai vannak az adott országban (Pál római polgárjogának köszönhette, hogy nem lincselhették meg, vö. ApCsel 21), és aki családtag, az részesedik a javakból, örökségből.
Vidéken sokfelé „gyüttmentnek” mondják – akár hosszú idő után is – azt, aki nem őslakos. Emberi szempontból mind jövevények vagyunk ugyan Isten országában és családjában, Isten azonban szeretett, megváltott gyermekeiként tekint ránk! A heti ige által is ebben erősít meg.