Ki gyógyul meg, és ki nem?

Nagyon sokat foglalkoztat mostanában a hit és a gyógyulás kérdése. Ennek egyik nyilvánvaló oka a körülöttünk, közöttünk zajló pandémiás dráma. Sokszor csak kérdések vannak, és tépelődés van, gyötrődés, fájdalom és a „miért pont ő?” típusú kérdő mondatok. Mert bármennyire is mindennapos része a lelkészi hivatásnak a találkozás a betegséggel, halállal, megszokni nem lehet, nem szabad. Főleg, ha közelben van, közelben zajlik, közelről érint. Ha telibe talál.

A másik érintkezési pont a témával a Lutheránus Világszövetségtől kapott ötéves megbízásom, amely az evangélikus és a pünkösdi világegyház között zajló párbeszéddel kapcsolatos. A dialógusbizottság tagjaként 2019 szeptemberében az afrikai Madagaszkár szigetére utazhattam, ahol a témánk a gyógyulás és a hit kapcsolata volt. Szinte nincs olyan hét, hogy eszembe ne jutna mindaz, amit ott megtapasztaltam. Lk 4,18–19 alapján gondoltuk végig, mit is jelent a jelenben – akkor még a világjárvány előtt – a gyógyulás az egyházban, gyógyítás az ima erejével, csodák és démonok szerepe a pünkösdi, illetve az evangélikus teológiában.

Lukácsnál a názáreti zsinagógában Jézus maga olvassa fel az ézsaiási ígéretet, amelyet saját magára vonatkoztat: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hirdessem az Úr kedves esztendejét.”  Felkavaró téma a személyes történetektől kezdve a csodálatos gyógyulásokig és az ígéretig, hogy Jézusban megtörténhet a csoda, hiszen ha Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, akkor miért ne tehetne csodát ma is? Miért ne lehetne reménykedni abban, hogy egy súlyos beteget is képes meggyógyítani a teremtő és mindenható Isten, aki képes nemcsak a gyógyításra, de az új életre is, a feltámadás csodájára is?

Jézus feltámasztja a naini ifjút, „egy özvegyasszony egyetlen fiát”. Azt mondja: „Ne sírj!”, majd odalép, és megérinti a koporsót. „Akik vitték, megálltak, ő pedig így szólt: Ifjú, neked mondom, kelj fel! Erre felült a halott, és elkezdett beszélni; Jézus pedig átadta az anyjának.” Drámai történet, melynek vége is nagyon lényeges üzenettel bír: „…dicsőítették az Istent, és ezt mondták: Nagy próféta támadt közöttünk, és meglátogatta Isten az ő népét. Ez a hír elterjedt róla egész Júdeában és az egész környéken.” (Lk 7,11–17)

Az egyik legmegindítóbb örömhír, hogy Isten meglátogatja a népét ma is, ahogyan egykoron tette: Jézusban. Apostolai által és miáltalunk is megtörténhet az új élet csodájának meghirdetése, az újrakezdés és a gyógyulás átélése – sokféle értelemben persze. Pál lisztrai gyógyítása szép példája ennek. A sánta lábú ember hallgatta Pál beszédét, aki rátekintett, és látta, hogy van hite ahhoz, hogy meggyógyuljon. „Ezért hangosan így szólt hozzá: Állj a lábadra egyenesen! Ekkor az talpra ugrott, és járt.”

Sokféle kérdés fogalmazódhat meg bennünk a jelenünket megfigyelve. Ha ma is a hiten múlik a gyógyulás, akkor hogyan lehet, hogy annyi komoly hívő ember van körülöttünk, aki mégse gyógyul meg? Ha az imádságnak gyógyító ereje van, akkor miért nem találkozunk gyakrabban azzal, hogy emberek éppen a mi imádságunk hatására gyógyulnak meg? Vagy ezt ki se mondhatjuk? Vagy nem jól imádkozunk? Vagy nincs elég hitünk? Vagy rosszul értjük az Írásokat? Vagy rosszul értjük a csodát? Vagy nem is gondoljuk komolyan, amikor a zárókönyörgésekben konkrét emberek, konkrét gyógyulásáért imádkozunk, hogy tudniillik ők valóban meg fognak gyógyulni ettől?

Tudom, hitünk alapjait provokáló kérdések ezek, melyeket jómagam is megkapok nap mint nap. Szenvedőktől, gyászolóktól, kórházban, egyetemen, gyülekezetben és a játszótéren, családban.

Sokak könyörgése ma: Uram, hol vagy? Hol gyógyítasz? Gyógyítasz? Hol keresselek? És érezzük, hogy ez hitkérdés. Provokál bennünket, akik oly korban élünk, amikor bizonyítékra vágyik mindenki, nem pedig ígéretre. A hit hegyeket képes megmozgatni, valljuk. Mégsem gonolkodhatunk automatizmusokban, mint ahogyan az evangéliumokban sem gyógyul meg mindenki. Nagyon sok a titok, de Isten Jézusban a gyógyulás, helyreállítás Isteneként is bemutatkozott, és – ahogyan Pilinszky János fogalmaz tökéletes pontossággal – „a többi kegyelem”.

* * *

Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. május 16–23-i, 86. évfolyam 19–20. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.