Kulcskérdés a halálban

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

Krisztus mondja: „[H]alott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jel 1,18)

A kulcsok sokszor hoznak minket nehéz helyzetbe. Ha indulni kellene, és nem találjuk a slusszkulcsot, elkésünk. Ha becsapódik mögöttünk a lakásajtó, s kulcsunk bent maradt, legrosszabb esetben fel kell törni a zárat. Idős emberek szoktak – baj esetére – kulcsot adni annak, akiben megbíznak. Rendelőkben, hivatalokban bizonyos ajtók csak akkor nyílnak meg, ha az illetékesek kinyitják őket. S vannak épületek, amelyekbe biztos, hogy soha nem nyerünk bebocsátást.

A legfélelmetesebb ajtó, amelyhez egyikünknek sincs kulcsa: a halálé. Onnan nincs visszaút. Végleges. Könyörtelen. A heti igében szereplő két szó ezt nyomatékosítja. A thanatosz testi és lelki halált jelent, a hádész jelentése pedig alvilág, pokol, a halottak birodalma.

Jézus meghalt, eltemették, de harmadnapon feltámadt a halottak közül. Mi erre a bizonyíték? Az üres sír és a feltámadott Úrral való személyes találkozás. Húsvétkor és utána negyven napig az asszonyoknak és a tanítványoknak adatott meg ez a különleges élmény, aztán a damaszkuszi úton Saulnak s évtizedekkel később a száműzetésben élő János apostolnak, aki ezért írta meg a Jelenések könyvét. Mert megjelent neki az, aki halott volt, de él örökkön-örökké, és életbevágóan fontos üzenetet bízott rá.

Élet-halál kérdésében Krisztus a kulcsszereplő. Senki másnak nincs meg hozzá a hatalma, hogy kihozzon minket a halálból, egyedül neki, mert ő legyőzte a halált, és megmenti azt, aki benne bízik.

Húsvét a feltámadás ünnepe. Az élő Úrral való találkozásé és az Élet igéje általi megerősödésé. Nem szokás, rituálé vagy munkaszüneti nap csupán, hanem valódi ünnep, amelyben ott lüktet a jövő reménysége és bizonyossága. Már most is, és akkor is, amikor földi életünk véget ér, s elnyel minket is a sír.

Krisztus nélkül nincs remény, Krisztussal viszont nyílik az ajtó a halálból az életre. Én szabadulok-e? A kulcskérdés ennyire személyes!