Küszöbön áll…
Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.
„Légy pártfogóm és menedékem, siess, válts meg engem, Istenem!” (Zsolt 31,3)
A küszöb az a hely, ahol már csak egy lépésnyire vagyunk attól, hogy megérkezzünk oda, ahova igyekeztünk. Küszöbön álló esemény az, amely hamarosan kezdődik, bekövetkezik.
Gyerekkoromban sokszor rám szóltak: ne álljak a küszöbön! Talán azért, mert nem akarták, hogy aztán az ajtóban toporogjak? Ha eddig eljutottam, haladjak bátran tovább?
„Ezzel a vasárnappal az előkészítő időszak böjt előtti bevezetése eléri csúcspontját… Az egyház a böjt küszöbére érkezett” – olvasható dr. Jánossy Lajos Az egyházi év útmutatása (Fraternitás Magyarországi Evangélikus Lelkészek Közössége, Veszprém, 2008; 23. o.) című könyvében ötvened vasárnapjáról.
Az oltár előtti igében (Lk 18,31–43) ma arról hallunk, hogy Jézus harmadszor szól szenvedéséről, haláláról és feltámadásáról, és halad tovább a kereszthez vezető úton. Már Jerikónál tart, hamarosan megérkezik Jeruzsálembe. Léptei nem tétovák, hanem határozottak, és nincs semmi, ami megtorpanásra késztethetné. Hiszen világos az Isten akarata – hogy megváltsa a bűnös embert szeretett Fia élete árán –, és megingathatatlan a Fiú engedelmessége.
A 31. zsoltár olyan ember imádsága, aki nagy bajban van, és menedéket keres Istennél. Támadások idején a Mindenható pártfogásában bízik. Erős vár, kőszikla számára az Úr.
Böjt küszöbén is arra kapunk biztatást, hogy meneküljünk az Úrhoz, ha szorongatott helyzetben vagyunk. A bűn támad – velünk szemben ellenségesen viselkedő embereken keresztül éppúgy, mint saját indulataink, bántó szavaink, tetteink által. Támadás tehát kívülről és belülről egyaránt érkezhet, és a segítség mindig az Úrnál van.
Ne tétovázzunk! Forduljunk hozzá! Kiáltsunk segítségért! Találjunk oltalmat nála!
S tapasztaljuk meg azt, ami az istentiszteleten a bevezető liturgiában így hangzik el: „Légy erős kősziklám és váram, én Istenem, a te nevedért vezess és gondozz engem! A te kezedbe ajánlom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Vigadozom, és örülök kegyelmednek, mert gondod van gyötrődő lelkemre!” (Zsolt 31,3.4.6.8)