Második advent
Sorozatunkban a vasárnap zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.
„Íme, eljön az Úr a népek üdvözítésére, és hallatja dicsőséges hangját szívetek örömére.” (Ézs 30,27–30)
Szeretjük az adventet, mert különleges hangulata van. A hideg téli estéket kicsit felmelegíti az, hogy ilyenkor a figyelmünk már karácsony felé fordul. Emlékezünk, tervezgetünk, s ha csak pár percre is, de kiszakadunk mindennapi dolgainkból. A fények, illatok, énekek megérintik lelkünket, a templomi és főtéri alkalmakon pedig újra és újra megelevenedik előttünk a gyermekek előadásában a betlehemi történet. Sokan a múltidézés és az ünnepvárás jegyében töltik e négy hetet.
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy két advent között élünk. Az első advent, azaz a Megváltó érkezésének várása már múltbeli esemény, hiszen – beteljesítve sok régi próféciát – Jézus kétezer évvel ezelőtt megszületett a júdeai Betlehemben. S amikor feltámadása után visszatért a mennybe, megígérte, hogy egyszer újra eljön hatalommal és dicsőséggel. Második eljövetele, amely majd az idők végén következik be, még előttünk van. Ennek várása azonban keveseknek jut eszébe. Az istentisztelet bevezetéseként elhangzó további zsoltárszakasz – „Urunk, néped pásztora, hallgass meg, jöjj el, és üdvözítsd népedet. Kelts minket életre, és hirdetjük nevedet, világoltasd orcádat, hogy üdvözüljünk“ (Zsolt 80,2.3.19.20) – is arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Úr Jézus visszajövetelének várása is fontos.
Ha kikeressük Bibliánkban a fent szereplő igehelyet (Ézs 30,27–30), amelynek rövid összefoglalása hangzik csak el az istentiszteleti liturgiában, akkor még inkább tudatosulhat bennünk, hogy gondolnunk kell Jézus második eljövetelére. Hiszen ebben a próféciában szó van az Úr haragjáról, perzselő tűzről, áradó patakról, megrostált népekről és a szabadulást átélő emberek örömteli énekléséről.
Ahogyan egykor nem tudta senki előre Jézus első eljövetelének időpontját, úgy a visszajövetelének dátumát sem tudjuk beírni a naptárba. Lehet, hogy hamarosan bekövetkezik, de az is előfordulhat, hogy még sokszor átéljük az adventi készülődés örömét, izgalmát.
Mire hív hát az evangélikus bibliaolvasó Útmutatóban e hétre kapott mondat? Arra, hogy ne a karácsonyt várjuk, hanem az Úr Jézust, és készüljünk szívvel-lélekkel üdvözítő Krisztusunk dicsőséges eljövetelére…