Meghallgatott imádságaink

Sorozatunkban az evangélikus bibliaolvasó Útmutató heti igéinek egyikéről elmélkedünk.

„Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem.” (Zsolt 66,20)

Különleges hittapasztalataink közé tartoznak az úgynevezett „meghallgatott imádságok”. Amikor kérünk valamit – szerettünk megtérését, egy esemény bekövetkezését, betegségből való gyógyulást, kézzelfogható dolgot –, és megkapjuk, akkor hálás szívvel mondjuk: Isten meghallgatott! És amikor ez nem történik meg, pedig hittel, kitartóan imádkoztunk, akkor fájón sóhajtunk: Nem hallgatott meg Isten!

Tényleg ilyen egyszerű ez? Kívánságunk teljesülése a bizonyíték? Vagy ha nem történik semmi, akkor nem jól imádkoztunk? Vagy az alapokkal, az Istennel való kapcsolatunkkal van baj? Azért nem hallgat meg, mert nem bízunk benne teljes szívünkből, és nem hisszük igazán, hogy képes véghez vinni?

Pál apostol kérése nem teljesült, de imádságát meghallgatta Isten. Amikor háromszor kérte, hogy vegye el testéből a tövist, Isten azt mondta: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) A nemleges válasszal óvta meg őt Isten az elbizakodottságtól, hiszen erőtlen testi állapotban végzett szolgálata az Úr erejéről tanúskodott, s az Úr dicsőségét hirdették a missziós sikerek, nem Pálét.

Jónás próféta a hal gyomrában hánykolódva már múlt időben beszélt szabadulásáról: „…kiemelted életemet a sírból, …imádságom eljutott hozzád…” (Jón 2,7–8) Pedig a körülmények akkor még ugyanolyan kétségbeejtők voltak, és ő ott még csak remélhette, hogy túléli a helyzetet.

Dániel próféta akkor is imádkozott, amikor törvénybe foglalták az imádkozás tilalmát, és vállalta a következményeket, akár a halált is, hiszen nem azért imádkozott, mert haszna volt belőle, hanem azért, mert nem mulasztott el egyetlen alkalmat sem, amikor beszélgethetett Istenével (Dán 6).

A heti ige most abban erősíthet meg minket, hogy imádságaink eljutnak Istenhez, mert szeretete feltétel nélküli, és mi áldhatjuk őt, függetlenül attól, hogy éppen megteszi-e, amit kérünk.