Megrendítő!

Sorozatunkban az előttünk álló ünnep (október 31., a reformáció emléknapja) zsoltárának antifónájáról elmélkedünk.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.” (Zsolt 46,2)

Erős vár a mi Istenünk! – evangélikus egyházunkban jól ismerjük, gyakran használjuk ezt a köszönést. Mindig szíven üt, amikor főleg idős, beteg testvérektől hallom feleletként: „Bizony, erős!” Mennyivel több ez ilyenkor egyszerű elköszönésnél! Személyes hitvallás arról, amit megélnek, és kapaszkodó, amelyet ezután is megragad a bajban lévő.

Erős vár a mi Istenünk! – olvasható templomok homlokzatán. Járókelőket bátorít, sőt egyeseket talán arra is indít, hogy belépjenek abba a templomba. Valakit, aki eldobni készült életét, ez a mondat vitte be a gyülekezetbe, ahol megismerte Krisztust, és új életet nyert.

Reformáció ünnepének hetében a 46. zsoltár van előttünk. Ez indította egykor Luther Mártont az „Erős vár a mi Istenünk” kezdetű ének megírására. A Szentíráshoz való hűsége miatt élete veszélyben volt, mert annak az egyháznak a céltáblájává vált, amely az emberi tekintélyt, a pénzt és a hatalmat többre becsülte a tiszta igénél. Háborgott körülötte minden, ám ahogy tanulmányozta a Bibliát, úgy egyre inkább megismerte Istent, és rádöbbent a csodálatos, megnyugtató igazságra: hit által, Krisztus érdeméért bűnbocsánatot kap, és üdvössége van.

Megrendítő képeket hoz elénk a zsoltáros, de azt a bizonyosságát is megfogalmazza, hogy ha minden megrendül is körülötte, valaki akkor is rendíthetetlen marad: Isten, aki oltalmunk, erősségünk, biztos segítségünk a nyomorúságban.

Sok minden miatt juthatunk nehéz helyzetbe, ami felforgathatja életünket: jöhet háború, kiderülhet egy súlyos betegség, érhet nagy anyagi veszteség, és az Úr iránti hűségünk miatt is érhet támadás. Háboroghat a világ, az egyház, a család, megkérdőjeleződhetnek a legalapvetőbb kapcsolatok, félelmetessé válhatnak a mindennapok.

Van biztos pont? Van! Az, aki a zsoltáros, Luther és sok hittestvérünk számára is az: Isten! Csak őbenne bízzunk, és őróla soha ne vegyük le tekintetünket!